Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)
17. szám
— 270 — mint idegen (est tekintendő, melly folytonos izgatásnak alávetett, lobos, aszkóros és más izgatásból származott jelenségeket idéz eló. A köpedék leginkább a hörghártya terménye, s ennek kóros állapotát a közönséges hörglobtól igen nehéz megkülönböztetni. A kiköpött gümó valóságos gyurmáját legjobban nagyító üvegen lehet megkülönböztetni. — JJr. George Rainey, Mikroscopist um St. Tomas Hospital zu London. (Med. Chir. Transact. XXVHL 2. Ser. X. 1845) Dr. Cs. Idült mondolalob és megkeményült mondola gyógyításáról. A mondolák fekvésüknél fogva lobnak gyakorta ki vannak téve, melly többszöri ujjá jelenése által idültté fajulván a mondolákat keinényedésbe hozza. E megkeményedés azonban többnyire jó indulatu és mind a két mondolát egyszerre támadja meg. — A mondolák ismételt lobja követköztében e részek nagyobbodása és torlódásos állapota, ez által működésük fölbomlása — mi vörösség, laposság és szárazság által mutatkozik — áll be. A nyelés nehezen megy végbe és a hang önhanggá változik , a dagadás nagyobb fokán a légzés is annyira gátolva van, hogy fulladozás és nagyothallás lehetnek követközményei. E baj gyógymódját illetőleg: az orvosok közönségesen hanyagon veszik, seborvosok ismét azonnal készek betegüket bajától metszés által megszabadítni, mások végre majd vérbocsátásokat, hólyaghúzó tapaszt, összehúzó szájöblintőket, iblanyt s több effélét használnak. Szerző módszeres és mindenkor czélhoz vezető gyógymódja e kórra nézve pokolkőveli lassankénti égetésből áll, mi által a mondola daga s keményedése eloszolni kénytelenülend. Égetés módszere pedig következő: ő t. i. 1| 2 dracbm. légsavas ezüstéleget 1 obony lepárolt vizben fölolvasztat; de ugyanannyi viz mellett l'| 2—2 drachmáig is fölmegy. E folyadékban közönséges ecsetet megnedvesít s ezzel a megkeményedett mondolát hetenként háromszor bémázolja , minden bémázolás után azonban a betegnek egyszerű vizzeli szájöblintést javasol. Ezen gyógymódot mindaddig folytatván, mig a kóros mondolák szabályszerű állapotukat ismét visszanyerték. Ha netalán a kór igen makacs s görvélyes alkotmánnyal lenne szövetközve, ekkor belsőleg, sőt külsőleg is írként iblanyt és hamiblagot lehetne a beteggel használtatni. — Dr. J. JSaudin, (Journ. de Toulouse. Juin et Mil. 1846.) Dr. Cs.
