Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

17. szám

- 263 nyilvánosság, szabad sajtó; e két átalános gyógyér, mikről bátran elmondhatni, hogy vedd el a nemzetnek minden jogát, csak a nyilvánosságot és szabad sajtót hadd meg nála, e nemzetnek megbozandja az idő minden jogát, meggyógyítja a nyilvánosság és szabad sajló minden sebeit! — Mi természetesb, minthogy nem fordítván a volt kormány semmi gondot orvosi szaktanainknak a kor igényeihez képestireformálására, honunk gyógytudománya még eddig legkisebb önálló irányt sem mutathat eló, s valódi szaktudósunk, kit példakép tűzhetnénk ki a külföldnek is, aligha van.! — Mi természetesb annál, minthogy honi gyógytudományunk már régóla kisdedkorúságában pangva, egyetlen magyar orvosi közlönyünknek az „Orvosi Tár"-nak is fájdalom, éveken keresztül csak tengés volt élete, s más lap keletkezvén mellette , az már fogamzásával hozta világra a rövid életűség jósjeleit?! És illy körülmények közt őszintén megvallva, fájdalmas visszhangra talált e lapok idei 2-dik számában a szerkesztőség állal közlött vádirat, mintha e lapok eddigi csenevész életének alap oka a vidéki orvosok részvétlenségében alapulna , holott inkább a pesti orvosokat érheti méltán a vádsuly, kik birtokában lévén minden kútfőnek és forrásnak, ezeket könnyű módon használhatva s megszerezhetve mégis éveken át részint igen lágy-melegen , részint épen nem gyámoliták „Orvosi Tár"-unkat. De hála az égnek! nem úgy leend ezután, t. ügyfeleim! olt állunk , hogy mint fönebb emlitcm, a háromszínű szivárvány szemeink előtt ragyogván, belőle a fehér ügyünk szent igazságát; a zöld reményeink tellyesülésbe menendését; és a vörös a kor és isten Ítéletének elleneink fölötti szigorú bíráskodását nyilván tolmácsolaiulja. — Van magyar közügyéri testületünk; van szabad sajtónk; nyilvánosság a jelszó ezután minden testületben. Lesz mindene édes hazánknak, csak miigaz fiai legyünk. Gondoskodni fog a mi ügyünk, elévült sebeiről is a magyar közügyéri testület. Ámde, hogy sebeinket miként kellene orvosolni, s a nagyszerű reformot életbe léptetni, ez olly roppant fontosságú kérdés (i ügyfeleim, miszerint az egész két testvérhaza orvosainak hozzájárulni a tanácskormányhoz lelkiösmeretes kötelessége, mert az édes mindnyájunknak ügye. Ugyanazért részünkről ohajtottuk volna, hogy az orvoskar igen érdemes tagjai ne rögtönözzék el a dolgot kiszabott nyolez napi mun-