Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

9. szám

— 140 — ízben is a küteges hngymázon mentek keresztül; s ezen kivételes esetek a régiebb alapos tapasztalat ellen látszottak mutatni, melly szerint az egyszer szerencsésen keresztül úszott betegek ez által némileg megóvatni tapasztaltattak annak másodszori kitörésétől. Végre figyelmet fordítván a hulla-bonczolatokra , tartózkodás nélkül ki kell mondanom, liogy valósággal küteges hagymázban elhalt testekben, — leggondosabb fürkészet daczára — igen gyakran csak kevés anyagi változásoknak, s az olly igen jellemző bélfekélyedésnek is ritka esetekben tudtunk nyomába akadni. Állításunk igazolására kir. egyetemi kórboneztani tanár Arányi Lajos úrnak saját jegyzeteire hivatkozunk , ki időt és fáradságot nem kiméivé, mint minden alkalommal, úgy ragályos veszéllyel járó járványunk ideje alatt is , nyilvánított óhajtásunkra minden hullát fölbontani, azt gondosan és avatott kezekkel kikutatni szíveskedvén , e tekintetben , mint auctoritas áll előttünk. — Mire nézve csak édes kötelességet teljesítünk, midőn Arányi tanár úrnak idevonatkozó saját szavait értekezésünk becsének emelésére idecsatoljuk; kinek állítása szerint, hogy az 1848-dik évi hagymáz-járványban elhalt testek bonczolatinak röviden megpendítendő eredményei némü tanúságot nyújtsanak ; szükséges az említett évi bonczleleteket másféle járványok bonczszüleményivel összehasonlítani. Azon járványok, mellyeket a múlt évtized elején francz-, német- és magyar földön észleltek, s főleg a kültartományokban följegyeztek , ugyanazon egy kaptára veretvék , s fő rendellenességük két rendszerben nyilvánult, t. i. a vérben (ide értvén az edényrendszert) meg a kártyarendszerben, nevezetesen a bélcsatornai takhártyán (ide értvén az említett takhárfya alatti tüszőket (folliculi) és mirigyeket — vulgo Feyer mirigycsoportokat — — die peyerischen Plaques ) A vér t. i. mindég szapora mennyiségben tölté el a visszereket, kátrány (kulimáz) államu , sötét megyszinü , és soha sincs rostonya alvadókkal vegyülve , az összes vér t.i. a hagymáznál elvesztvén képlékeny vagyis rostonyatartalmú természetét, visszeres félévé (mintegy venosussá) válik. A bélhuzam tahhárlyája pedig, az alatta fekvő (üszőkkel és Peyer-féle mirigyekkel együtt a lobos állapotnak különféle