Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

9. szám

— 138 — Nem tagadhatom, hogy a lobos jelenségekkel szövődött kóralakok némellyike erósebb lobellenes gyógymódot követelt, mindazáltal jól tudván, hogy az izgatott időszakot egy ideges váltandja föl, csupán egy esetben láttam fulladással fenyegető tüdőlob végett 6 obonnyi mérsékelt érvágást káros következés nélkül tétetni; s ez eseten kivűl valamennyi saját betegeimnél nadályokkal igyekeztem a fenyegető agytorlódásokon és tüdőlobokon enyhíteni, mellyek gyakran többszörös alkalommal lévén szükségesek, hatásukat egyszersmind jeges borogatásokkal , eczetes vizzel, és bőrizgatókkal segitém elő. Illyés betegeknél belülről eleintén savanyús hüsitő sókat tamarind-főzettcl, erősebb agytorlódásoknál néha még édes higacsot is használva, ezeket eleinte növény-, későbben ásványsavakkal váltottam föl, s a beköszöntő ideges időszakkal még inkább tartózkodtam az izgatóktul, nehogy időelőtti használatuk által az alig csillapodó izgatott állapotot újra előidézzem , de már azért is, mivel tapasztalam , hogy ezen betegségben az úgynevezett izgatók csak kevés sikert idéztének elő. — Ezen lobcllenes és elvezető gyógymód mellett, szorosan megfelelő életrend, hüves italok, hüs levegő , sötétes szoba , nagy nyugalom és félig ülő helyzet segiték elő fáradozásimat. Csorvás állapotnál — sürgetős esetekben — a hánytatót elmellőzni nem volt szabad, mitől némelly orvosok talán ok nélkül rettegnek, valamint azok is nagyban hibáznak, kik a hánytatót egyre másra mindenütt megkísérlik , mert láttam eseteket, hol — bizonyos ellenjavalló körülmények között — a hányást azonnal folytonosan növekedő gyöngeség és a betegnek tökéletes összecsése követé. Legtöbb esetben azonban megfeleltek várakozásomnak szelidebben oldozó savanyús gyógyszereink, s midőn ezek segedelmével a csorvás szövetkezést legyőzni szerencsés voltam, akkor betegeimet az izgékony koraiaknál fölebb említett módon ápolgattam. A rothasztó jelenségekkel járó esetek gyakorta fölmagasztalt véredényrendszerbéli mozgalmakkal léptek föl, azonban legtöbbnyire kisded volt az ériités és könnyen elnyomható , sőt minden sebessége és telisége mellett sem birt a tapogató újra viszszaható erővel. Hogy illyes körülmények között véreresztésekre gondolni nem lehetett, világos, s itt a gyógymódot savakkal kelle megkezdenem. Láttam betegeket, kiknél a mutatkozó rot-