Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

9. szám

- 135 ­orrvérzések álltak be. A kütegen kívül még sajátlagos patécs, bőralatti vérömlenyek, különös dögszag a betegek körületében, maga a kiiteg sötétkék, viola, vagy fekete színbe játszó. Altalán véve lélekre és testre nyomasztólag ható körülmé­nyek lévén azok, mellyek ezen járványt létre hozni képesek, ha azon általános szükségre tekintetet vetünk, melly hazánkat egész kiterjedésében 1846-dik év végétől fogva jelen pillana­tig nagy mértékben sanyargató, kételkedni nem lehet, hogy ezen hagymáznak a fönforgó élelmi szükség nyújtott táplálékot, ez okozá különösen, hogy a szűkölködő felföldi népesség főváro­sunk falai közt keresve menedéket, a hagymáznak terjedelmes kifejlődésére is alkalmat szolgáltatott; s igy történt, hogy ke­vesebb betegekre szánt kórházunk túlságig lóvén betegekkel ter­helve , maga a ragály is csakhamar lábra kapva , 97 kórházi hi­vatalos ós szolgai személyre átterjedett, ezek közül 26 egyént kíméletlenül áldozatként magával ragadván. Midőn a városbeli egyéb betegekkel foglalkozó orvosok közül csak egy sem be­tegedett cl. lkujymázunknak tartósságát és kimenetelét tekintve, vol­tak a jelen járvány alkalmával számos könnyen lefutó esetek, hol már a 9—lü-dik nap körül szerencsésen biráló változások mutatkoztak, ezt különösen a lobos jellemű kóralaknál lehete ta­pasztalni, mert az crethisticus kórfajoknál rendesen csak 21-ik nap körül álltak be a bírálatok. A csorvával szövődölt hagymáz min­dég lassúbb lefolyással bírt, úgy a rothasztó jellemű kóralak is, hol a bírálatok gyakran még a 21-dik napon sem mutatkozván, csak később jelentek meg. Legkedvezőbb kimenetele volt hagymázunknak a tökéletes egésség , mi általános és helybéli bírálatok mellett szokott be­következni; s ezek között első helyet foglalt az izzadás, to­vábbá a félrebeszédet fölváltó nyugalmas álom; a vizeletre s imitt amott mutatkozott változásaira jelen járvány alkalmával tá­maszkodnunk épen nem lehetett. Voltak továbbá ollyas esetek , hol az egésség csak részle­tesen állott helyre , mert igen gyakran maradt, hosszabb időre sükedíség, látásbéli gyöngeség, sót feledékenység is vissza, midőn más betegeket fenésedésbe menő fölfekvések háborgatá­nak ; de nem hibáztak olly esetek sem, hol bizonyos ideigfön­maradt elmeháborodások zavarák a föllábadást, s ejték kétség-

Next

/
Oldalképek
Tartalom