Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 4. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1848)

9. szám

- 135 orrvérzések álltak be. A kütegen kívül még sajátlagos patécs, bőralatti vérömlenyek, különös dögszag a betegek körületében, maga a kiiteg sötétkék, viola, vagy fekete színbe játszó. Altalán véve lélekre és testre nyomasztólag ható körülmények lévén azok, mellyek ezen járványt létre hozni képesek, ha azon általános szükségre tekintetet vetünk, melly hazánkat egész kiterjedésében 1846-dik év végétől fogva jelen pillanatig nagy mértékben sanyargató, kételkedni nem lehet, hogy ezen hagymáznak a fönforgó élelmi szükség nyújtott táplálékot, ez okozá különösen, hogy a szűkölködő felföldi népesség fővárosunk falai közt keresve menedéket, a hagymáznak terjedelmes kifejlődésére is alkalmat szolgáltatott; s igy történt, hogy kevesebb betegekre szánt kórházunk túlságig lóvén betegekkel terhelve , maga a ragály is csakhamar lábra kapva , 97 kórházi hivatalos ós szolgai személyre átterjedett, ezek közül 26 egyént kíméletlenül áldozatként magával ragadván. Midőn a városbeli egyéb betegekkel foglalkozó orvosok közül csak egy sem betegedett cl. lkujymázunknak tartósságát és kimenetelét tekintve, voltak a jelen járvány alkalmával számos könnyen lefutó esetek, hol már a 9—lü-dik nap körül szerencsésen biráló változások mutatkoztak, ezt különösen a lobos jellemű kóralaknál lehete tapasztalni, mert az crethisticus kórfajoknál rendesen csak 21-ik nap körül álltak be a bírálatok. A csorvával szövődölt hagymáz mindég lassúbb lefolyással bírt, úgy a rothasztó jellemű kóralak is, hol a bírálatok gyakran még a 21-dik napon sem mutatkozván, csak később jelentek meg. Legkedvezőbb kimenetele volt hagymázunknak a tökéletes egésség , mi általános és helybéli bírálatok mellett szokott bekövetkezni; s ezek között első helyet foglalt az izzadás, továbbá a félrebeszédet fölváltó nyugalmas álom; a vizeletre s imitt amott mutatkozott változásaira jelen járvány alkalmával támaszkodnunk épen nem lehetett. Voltak továbbá ollyas esetek , hol az egésség csak részletesen állott helyre , mert igen gyakran maradt, hosszabb időre sükedíség, látásbéli gyöngeség, sót feledékenység is vissza, midőn más betegeket fenésedésbe menő fölfekvések háborgatának ; de nem hibáztak olly esetek sem, hol bizonyos ideigfönmaradt elmeháborodások zavarák a föllábadást, s ejték kétség-