Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

4. szám

— 62 — tájon, nehézség érzete a lábakban, végbéli erőltetés és nehézhúddás. E mellett emésztési bajok , émelygések , hányásra való hajlam, hasfájás, székrekedés , barna nyelvboriték és szapora érverés. Majd vérköhögés és vérhányás, azután vérhuddás, s végre végbeli vérzés köszöntött be, de a melly olly gyakran s olly nagy mértékben talált helyet, hogy a beteg élete veszélyben forgott, a nélkül, hogy a vérveszteség által eddigi átalános állapotában valamelly változást vett volna észre. 1841-iki nyárban a Ferencz-forrást tervszerüleg használá s 4 hét múlva rendbe jött az aranyér, időszakonként és mérsékelten folyt; a beteg összeszedte magát, s ez időtől fogva tökéletesen helyre van állítva. Egy 28 éves, erős, vérmes férfiú tartós nyomasztó kedélybajok következtében visszcrcs-csorvás lázba esett, mcllynek folyamata alatt gyakori vérzések köszöntöttek be az orr-, torokés végbélből. A lábbadozás igen lassú volt s a végbélbőli vérzés által késleltetett. A Ferencz-farrás vizének ivása helyre állitá erejét, a vérzés megszűnt, s tökéletes egéssége visszatért, kivévén hogy időszakonként visszatértek az aranyeres szenvedelmek. 6. A havadzás rendetlenségeiben, mellyek a méh valódi zsongtalanságából és az altesti edény- ts idegrendszer csökkent életnyilalkozatából veszik eredetüket. Egy több évektől fogva férjnél lévő 28 éves nő, melly serdülési korszakában sápkóros külemúvolt, s a havadzás megjelenése után pedig méhkórra való nagy hajlammal birt, férjhez menetelétől fogva nevezetes havadzási rendetlenséget tapasztalt. A havadzás majd igen bőséges , majd hirteleni, majd több hónapokig tartó volt, inig végre egészen elmaradt. E nő soha terhes nem volt. A havadzási vér helyett néha ideiglenes nyálkafolyás mutatkozott, s ha ez kimaradt, élénk viszketés támadt a hüvelyben. A beteg ezenkül aranyérben, végbéli erőltetésben és szenvedhetlen viszketésben, nagy és igen fájdalmas arany eres csomókban szenvedett. Végre vérzés támadt a végbélből a beteg nagy könnyebbülésére. De midőn ez is megszűnt volna, a méhkóros bántalmak agyra és mellre való torlódási jelenségekkel váltogatták föl egymást, mellyek gyakori vérbocsátásokat tettek szükségessé. Néha helyettes vérzések köszöntöttek be gyakran szabályszerüleg minden 4-dik hétben, még pe-