Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

24. szám

— 371 — 2. Minden idegzsábánál, magában az idegrost izgékonyságában változás köszöntött be, melly az öntudat életművéhez vezettetve, itten az idegfolyadék eloszlásábani megzavart sulyegyen észrevételét fájdalomérzet képében idézi elő. Ez által különbözik az ideglobtól s gyuladásos idegfájdalomtól. Ideglobnál nem a tulajdonképi idegrost, hanem az ideg hüvelye van megbetegedve. Ennél fogva idegzsábánál a fájdalmat nagymértékben lehet enyhíteni, sőt pillanatilag elszéleszteni az erős nyomás által, melly a helybeli izgatás agyhoz való vezetését gátolja , mig a legcsekélyebb befolyások , a körlégnek puszta illetése , a résznek minden mozgása a fájdalom élénkségét tetemesen növeli, az új inger minimumának hozzájárulása által. IIa a meggyulladt ideget nyomom, meg nem gátolhatom, hogy más, a szomszédságban elmenő idegek a daganat, az apró edények hullámzásai által ne érintessenek, az az ne izgattassanak. Hyrtl (Anatomie p. 131.) egy figyelemre méltó esetet idéz föl Hunter tapasztalatából, melly az idegekre való nyomás alkalmazását csonkításoknál a fájdalom csilapitása végett illeti. Egy férfiúnak , kinek szár- és csipidege nyompárnák által elzsibbasztatott, a ezombja vágatott el. 0 aránylag kevés fájdalmat nyilvánított, jólehet igen érzékeny egyén volt. A megtörtént edénylekötés után a nyomó kötelék eltávolitatott. Ekkor még egy kis edény vérzeit sie kellett köttetnie, s a beteg ezen kis ütér nyomó kötelék nélküli lekötése alatt többet panaszkodott, mint a kötelék mellett végrehajtott czombcsonkilásnál, 3. Mennyire tulajdona a rhylhmicus lefolyás a sajátságos idegfájdalmaknak, még ottan is, hol állandó elfajulás föltételezi azokat, arra nézve egy Marshall Hall által előadott esetet (Krankheiten u. Störungen des Nervensystems aus dem englischen übersetzt von Hehrend. Leipzig 1S42. 1. 337), minthogy más tekintetben is tanulságos, akarok fölidézni. Egy varga megsértette magát, de csak igen csekélyül, valószínűleg árrali sz.urás állal bal keze mulató ujának közel a végéhez. Erre nem sokára élénk fájdalmat érzett az uja hegyén, melly mindannyiszor ismétült, valahányszor a beteg egy kemény testet illetett az ujával. Később ezen fájdalom külső ok nélkül is visszatért rohamonként, s minden roham alatt egy kis vürösséget vagy daganatot lehetett nyilván észrevenni. Hét év múlva a baj kezdetétől a fájdalomrohamok mindig élénkebbek lettek, s szinte sza24 *