Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

9. szám

— 141 — »öcs sokszor még hatályosabb. Mákonyt óvatossággal kell o ti­li i , minthogy az idegrendszer erélyét csökkenti. A sisakfü kis ad agai s a sápkórnak egy esetében, melly arczfájdalomraal volt szövetközve az indiai kender egyszeri atlaga jó szolgálatot tet­tek szerzőnek. A bódítók külső alkalmazása, mellyek között szer­zö egy kenőcsöt ajánl zászpalból (1 terecsegy obon zsirra) hasz­nálhatóbb mint a belső. Pusztán működési — még pedig ideges — zavarok kórjelei gyanánt tekinti szerző a különféle zöreje­ket, mellyeket a szivben és literekben, s néha a nagy vissze­rekben is hallhatunk. Ennélfogva köszöntenek azok be kedélyi mozgalmak és birteleni erőlködések után leggyakrabban sáp- és méhkórosoknál, de nem a bőséges vérfolyás eseteiben, melly las­sanként lép föl. Szerző látta a sápkórt szövetközve körülirt, idült tüdölobbal s gyakr.sn idült hürglobbal, melly utoljára gu­mós. tüdővészbe ment által. Az emésztési zavarok között leg­gyakoribb a szélkórosság, melly sokszor egyszerű és könnyen emészthető anyagok használata után is beköszönt; gyakran han­gos kopogás az altestben is nyugtalanítja a betegeket. A be­lekben kifejlődött szesz oka gyakran az élénk fájdalmaknak a mell-, váll-, oldalok- s végtagokban. Ezen kórjelek ellen aitie­leg, gyomorerősítő és hashajtó gyógyszerek, izgató bedörgölé­sek és vörösitők nagy könnyebbséget szereznek; belsőleg ajánl­ja szerző a terpetinlél kis adagait s egy két csepp Creosotot, Gal­banummal összekötve labdacsalakban , úgy szinte ez utolsó szert magában is, finom porrá tört szenet, mellyhez jobbadán egy kis keseréleget és macis-port adunk Szerző továbbá arra figyel­meztet bennünket , hogy a bélsárnak sokszor nagy tömegei tor­lódnak össze a vastag és végbélben. Néha a sápkór és vérhi­ánynál savós kiizzadmányok is lépnek föl , mellyek csapolást (punctio) is igényelhetnek, de a melly gyökeres gyógyulást nem szerez. Minél folyékonyabb az ömleny, annál alkalmasabb a tü­szurásra. A sápkór esetei, mellyek főleg a megzavart szivmun­kásság által jellemezvék s átalános vizkór jelenléténél könnyen szivbajt tettethetnek, nem orvosoltathatnak mindjárt szivbajok gya­nánt. A sápkór és vérhiány következtében föllépő vízkóros bán­talmak ellen higanyt kell adni nagy óvatossággal. A sósavas vasfestvény is sikerrel használtatik. Néha megtörténik az is, ha a beteg a legmagasb fokú vérhiányba esett, hogy nemcsak sa­vós kiizzadmány hanem gümős lerakodás is talál helyet. Vér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom