Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 12. kötet, 1-25. sz. (1847)

8. szám

ezt kiállónak, foltosnak s apró szemölcsökkel vagy csomócskák­kal behintettnek találjuk. A gyuladás némelly esetekben nyil­ván a diphtheriticus jellemet ölti magára, szigetképü kiizzadmá­nyokkal a takhártyán. A fekélyek jobbadán gyuladás következ­ményei , előmozdítják azokat még a vértelly, görvély, bőrküte­gek , emésztési zavarok , sérülések , nehéz szülések stb. Leg­egyszerűbb alaka a méhfekélynek a kirágódás vagy lehámlás. Ez gyakran következménye ama zsebrés vagy papulosusgyula­dásnak, melly fölületes fekélyedésbe végződik. Ezek fészke rendesen a méhajkak kiálló részén van. Másik oka ezeknek a hurutos folyás behatása a méhajkakra. A szelidebb alakban csak a takhám van kirágódva , 8 a fekély felülete lágy smentaszem­csésedésektől. Színezete violás, de ha húzamosb ideig áll fön, akkor a színezet élenkebb s a fölület rendetlenebb. A legsavas ezüstéleg oldatávali mosás vagy égetöveli érintés által nyilván kitűnők lesznek határai. Legtöbbnyire izgatással van szövet­kezve. A gyógyulásra elégséges a pokolkóveli egyszeri érin­tés és valamelly szelid összehúzó szernek naponkénti haszná­lata (1 szemer eczetsavas óloméleg 1 obon lepárolt vizre) 10 papig. Ennek használatánál a beteg ágyban feküdjék , még pedig a vállaival kissé mélyebben, mint a csípőivel. — A szemcsés fekély az ajkakon kezdődhetik , vagy befelé terjedhet, úgyhogy a méh takhártyája is szinte illy bántalmas. A szemcsésedések itten vörösebbek és nyilvánosabbak és szinte mindég a méhajkak növekedett kifejlődésével szövetkezvék. Ha a méh takhártyája is bántalmas, akkor nyálkás genyes kifolyás támad. A hüvely felső része is gyakran téglapor szinü és szemölcsökkel befedett. Gyu­ladási vagy torlódási jelenségek kisérik a fekélynek illyetén ala­kát. Erre tehát a gyógyításnál figyelemmel kell lenni. Előrement vérbocsátások után mindazáltal lehet az égetést alkalmazni, mint­hogy a gyuladás gyakran csak következménye a fekély által föl­tételezett izgatásnak. Az égető szert 7—10 napi időközökben 3 —4-szer kell alkalmazni. A közbe eső időben pedig szelid ösz­szehuzó mosásokat és befecskendéseket (ólom, horgany, réz , timsó, cserfahéj), de ha még gyuladás van jelen, székfű-, mák-, mályvafőzeteket. Hasznosak az elleningerek is, izgató kenőcsök és apró hólyaghúzók által. — Az ezen bajhoz legközelebb álló kóralak a növekedett szemcsésedés, melly kakaslaréj-szemcsé­sedésnek neveztetik. Ez nagy, kitűnő, szemölcsös szemcsése-

Next

/
Oldalképek
Tartalom