Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)
3. szám
— 43 — fehéres, igen bőséges poros üledéket képezett. Néhányszor több napokig egészen vörös szinezetet is lehetett tapasztalni a föloldott vérnyétől (Blutroth). A betegség első napjaiban a hűd mennyisége mindég igen csekély volt, később a vizkór csökkenésével gyakran tetemesen növekedett. A vörheny-vizkór lefolyása igen különböző s csak ritkán olly forró volt, hogy már 1—2 nap múlva agy-vagy tiidövizeny követküztében a halál beköszöntött, jobbadán (a könnyebb esetekben) 1—2 hétig, gyakrabban azonban (asúlyosabb, kedvezőbb lefolyású esetekben) 4—6 hétig tartott. A birálat szaporodott vizeilés, vagy kezdetben csendes, később gyakran igen bőséges izzadás által, néhányszor pedig tartós vizenyős hasfolyás által következett be. A vizdag hirteleni eltűnése soha sem jött elő, s szinte olly kévéssé a komolyabb jellemű viszszaesések ; jólehet a kiizzadmányok csekélyebb sulyosbulásai meglehetős gyakoriak voltak. Minden esetben nagy és tartós bádjadság, gyöngeség maradt hátra, néhány esetben pedig küteges kitörések is jöttek elő utó betegség gyanánt. A halandóság nem volt kedvező ; 33 beteg közöl meghalt 10. A legkellemetlenebb jelenségek azok voltak , mellyek az agy megtámadtaíására utalának ; kevesbé kellemetlenek, de még mindég veszélyesek voltak a tüdövizeny, a karélycsás tüdő- és mellhártyalob jelenetei. A vizkórnak az egész testre való elterjedése magában veszély nélkül maradt. A gyógymódot illetőleg, egészben véve nem igen volt eredménydús. A vizelhető szerek közöl leggyakrabban alkalmaztattak a gyüszönye csilla és pórisos borkő- A vizkór kezdetén mindazáltal minden hatás nélkül maradtak a vizelletre és kiizzadásra, s a vizelhető szerek úgy látszott csak akkor voltak képesek hatást nyilvánítani, miután már a vesék ismét szabályszerű állapotukb a tertek vissza. A vizdagokat izzasztás gerjesztése által eltávolítani soha sem sikerült a betegség első kórszakában ; a bőr a legerősebb izzasztó szerek daczára is száraz és tehetetlen maradt. Legjobban hatottak még az átalános fürdők, mellyek alkalmazására még csekély izzadság köszöntött be, a nélkül azonban , hogy utána a vizdagosságnak legkisebb csökkenését is lehetett volna észrevenni. — (Journ. für Kinderkr. 1846.)