Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)
2. szám
— 28 — szer Ő, máskor 7 napig maradt vissza, a nélkül, hogy az anyának legkisebb baja támadt volna. Szerző itt időről időre könnyű húzásokat telt a köldökzsinóron s mindkét esetben megtörtént végre illy móddal az elválás magátél, s itt kézzelfogható, hogy az összenövés tökéletes volt, sőt csontosodott helyek is találtattak föl. — Ezekből, s más szülészek által fölidézett számos esetekből azt követközteti szerző, hogy átalános, tehát vérzéssel nem szövetközö:t összenövésnél a természetes elválást be kell várni, s itten a lepénynek méhveli fennálló összeköttetésénél fogva nem fel a rothadástol. A részletes összenövések sokkal gyakrabban jőnek elő , s az azzal mindenkor együttjáró vérzések miatt veszélyesebbek. Azon szülészek , kik az átalános összenövésnél közvetlen segélyt követelnek, itt rögtön egészleni elválasztást javallnak, mások ellenben azt ajánlják, hogy az elválasztást csak részletesen kell megtenni, s a méhvel összenőtt darabot vissza kell hagyni. Szerző azonban ezen utolsó kezelésmódot, könnyen beköszöntő bántalmak nevezetesen pedig tartós vagy félbehagyó vérzések miatt, veszélyesnek tartja. Az ő bánásmódja következő: IIa a méhlepény jobbról fészkel jobb, ha pedig balról fészkel bal kezével be megy a méhbe, s a méhlepényt az odanövés #i helyhez lehető közel megfogja, s kerekmózgásokat tesz vele, mire az elválás jobbadán csakhamar sikerül. Ha csak egy visszamaradt darabot kell kihúzni, ezt erősen húzza fölváltva aláfelé s mind a négy oldalra, anélkül, liogy a körmeinek hasznát venné. — Ezen bánásmód hasznának bebizonyítására 5 esetét adja elő szerző a részletes és erősebb vagy gyengébb vérzéssel járó méhlepényodauövésnek. Kettőben még az egész méhlepény viszszamaradt volt s a szülés után csakhamar elválasztatott. Háromban az előrement kihúzás után az odanőtt darab maradt viszsza, s a műtétei szülés után néhány nappal történt meg. Mindegyik szerencsésen , s az anyának minden baja nélkül ütött ki.— (Journ. des Conti, med. chir. 1846.J T.
