Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

24. szám

— 370 — között például a Tapir körmei nehézkór ellen, a mérges kigyók logai levelekre gondosan fölragasztva s egy nádcsőbe dugva, fejszaggatás és aggkori vakság ellen nevezetes szerepet játszanak ; ezen hinduk továbbá kenőcsöket, tapaszokat, porokat stb. készítenek, állításuk szerint mindenkor csalhatlan liatásúakat valamelly betegség ellen, s azokat a vásárokra hordják. Az esős évszak kezdetével elhagyják az erdőket, és hosszú csoportokban mennek a hegyekre. Gyógyszereik elég nagy gyűjteményét meglehetős hirtelen eladják s néhány hónap múlva visszatérnek hazájokba; egyesek azonban átvándorolják Pérunak legnagyobb részét s 200—300 órai messzeségre távoznak el erdőiktől. Ezen vándor hinduk nem elégszenek meg pusztán a gyógyszerek árulásával, hanem a betegeket is orvosolják, műtételeket tesznek s nagyobb hírnévnek örvendenek , mint az orvosok, sőt nagyobbnak mint az európai orvosok is. Rendesen igen bőbeszédűek , fecsegők ezek , s egész viseletükben tökéletes szintárok. K tekintetben leginkább kitüntetik magokat a Bolivia Choque-Ctamla nevű tartományából való hinduk. , Az iparos hinduk a magasb hegyeken szedik a kínahéjat, a mélyebb és nedvesebb helyeken a szárcsagyököt és festő fákat, de a mellyek még Európába utat nem találtak. E munkára mindég csak a száraz évszakot használják. Egy kereskedő (speculans) vezérlete alatt egyesülnek a hinduk május havában a kínahéj gyűjtésére, s elmennek a nagy kiterjedésű kinaerdőkbe. Oda jutva fölmá.sz közülök egy valamelly magas fára , honnét szabad kilátást nyerhessen a nagy erdőterületre s a kinafák cso- »» portozatait kikémlelhesse. Ezt az eljárást ők Culear, a kémlelőket pedig Culeadores névvel nevezik. Erre nézve tapasztalt emberekre van szükség, hogy a homályos lombozatban az egyes kínafákat csak a levelek különböző szine szerint, melly gyakran csak igen kissé tér el a környező fákétól, a távolban fölfedezhesse. IIa a Cuteador a fák helyzetét magának pontosan nicgjcgyzcttc , lemegy reá várakozó társaihoz, s bámulandó pontossággal vezeti őket a szinte átgázolhatlan erdőn át a kínafák csoportjaihoz. Itt azonnal egy kunyhót építenek , hogy éjszaka s a beköszöntő esőnél menedékük, a kínahéj szárítása-és eltartására pedig biztos helyük legyen. Azután a fák , gyökerükhöz lehetőleg közel levágatnak, 3—4 lábnyi hosszú darabokbahasgattatnak, héjok pedig egy rövid, kissé meghajlott késsel hosz-