Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)
2. szám
— 26 — tesárgával s mákonnyal, vagy a nélkül, továbbá risvizet, nyákos italokat; tarorja (Scordium) nyeletet, mákonylabdacsokat. Rayer ajánlja a légsavas kenéleget (Nitras Vismuthi) szénporral , az angolok az édes higanyt kis adagokban mákonnyal vagy a nélkül, néha hángyökkel összekötve. Ezen bajt természetesen a bélcsatorna takhártyája s takonytűszői kóros izgatása kinyomatának kell tekinteni, melly két egymástól szigorúan megkülönböztetendó válfajok képében lép föl: t. í. mint erőhiányos (asthenicus) hasfolyás , mikor is a belek fehérek , lágyak, vagy a visszeres pangás egy neme által kékes színűek, de minden nyoma nélkül a valódi gyuladásnak. Ez gyakran következménye az idült mérgezésnek, s a féinkészitmények húzamos belső használata , húzamos lobellenes gyógymód, iblanykészitmények, bürök s némelly savak által idéztetik elő stb. A második válfaj, a hypersthenicus hasfolyás , ennél a beleknek mindég lobos állapotára lehet ismerni, a takhártyának egyszerű lobos állapotától kezdve egész az átlikasztó fekélyedésig; ezen utolsó válfaj a közönségesebb alak. Ebből látni való, hogy nagy hiba volna mind a két alakot egy és ugyanazon szerekkel ostromolni akarni. De átalában nem is szabad a hasfolyást, akár milly nemű legyen is, mesterségesen elállítani, s a természet maga sem állítja el mindaddig, mig a belek azon dynamicus szerkezete, melly túlságos elválasztást idézett elő , el nem távolitatott. Innen lehet kimagyarázni az édes higany, a hángyök , a keneny hatályosságát hypersthenicus hasfolyásnál , minthogy azon szerek a belek kóros hajlamát eltávolítják, sa takhártya szabályszerű munkásságát ismét helyreállítják. — A kenenyt (Vismuth.) melJyet most Rayer közönségesen ajánl és magasztal a hagymáz és gümós tüdővésznéli hasfolyások és különféle fokozatú lobos betegségek ellen , Giacomini első helyre teszi a hyposthenicus alhasi szerek között, s ajánlja azt az altestnek minden lobos betegségei ellen. A gyomorkókemnél lecsilapitja a lobos szövetközményt, az iszákosok gyomorfájása és émelygésénél jeles szolgálatot tesz. Ezen szerből bátran lehet adui egy gramme-nyit egy nap alatt, de mégis tanácsosabb kisebb adagok mellett maradni. A szénporrali összeköttetésnek nincs valami különös haszna ; mások czukor és keseréleggel szokták azt összekötni. — ( Ann. de Ihérap. 1846J
