Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)
9. szám
— 140 — Kór- s gyógytan. A hószámrekedésröl. Dr. Oldham a hószámrekedésnek két faját állítja föl, mellyek egymástól jól megkülönböztetendők, az egyik t. i. mellyben a méh szája szűk , s igy a havadzás (erőmüvileg) meg van gátolva; a második pedig egy hártyácska állal támad, melly a méh üregében jő létre. Az első alakra nézve szerző , több tapasztalt esetekből vont észrevételeket közöl: Függ az úgymond a nemi utak kóros szűkülésétől, melly vagy veleszületett vagy szerzett, s vagy a külső, vagy a belső méhszájon, vagy a hüvely felső részén fészkel. Ez rendesen igen csekély havadzás, tetemes hát-és keresztcsontfájdalmak, s terméketlenség áljai kisértetik. Szigorú különbüztetést kell tenni az olly méh között, melly nagyon kicsiny s tökéletlenül van kifejlődve, s mellyben tehát a méhnyak és méhszáj is igen kicsinyek , és a jól kifejlett méh között, mellynek szája azonban kórosan van összehúzódva. Az első esetben rendesen hószámhiány vau jelen, az utolsóban pedig nehéz vagy akadályozott havadzás talál helyet. Az esetek ezen utolsó osztályában, mellyek azonban a gyakorlatban igen ritkán jőnek elő, a méhnyak kinyílása és kitágítása által tökéletes gyógyulás eszközöltethetik. E czélra a méhnyak elválasztása s egy fénitágitó bevezetése alkalmas eszközül szolgálnak. Szerző azt hiszi, hogy a belső nemző életmüvek tökéletlen állapota a nőknél nem ritkán jő elő. 0 gyakran tapasztalt kis méhnél apró emelkedéseket , mellyek annak szögletei irányában voltak, s az eredetileg kettős méh homályos nyomdokaira utalának. Azt hiszi továbbá szerző, hogy a méhnyak ezen elválasztása azon esetekben figyelmet érdemel, mellyekben a méhkóros nehézkérnak egy neme is van jelen , melly medenczüregbeni fájdalmakkal kezdődik, s a havadzási időszakot vagy megelőzi, vagy pedig az első napokban kisérni szokta. Szerző egy illy esetben a méh nyakát jé eredménnyel nyitotta meg, úgy hogy a rohamok két hónapig megszűntek. A hészáinrekedés második fajának esetei (hártyás hószámrekedés) egyatalában nem ritkák , s ezek a legfájdalmasabb és legtartósabb bántalmai a teher nélküli méhnek. — (Lond. med. Gaz. 1846. és Oest. med. IVoche/ischr. 1847. 3.) T.
