Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

9. szám

rilit csak folyékony vegyet képez;, mellynek allyát Juniperinnck nevezek. Ezen olaj vegyületétől, fél-egész terccset, sőt fél nehezéket is adva fél obon Liquor anodynus min. Hoffmannihoz (s a beteg egyéniségéhez képest óránként vagy két óránként 10—15—20 cseppet adva czukorra vagy borral) szerző minden nemű vizkórokban (kivéve a lobos jellemíieket) jeles vizeitető hatást tapasztalt. Szinte üdvösnek találta szerző a gyalogfenyő olajczukrot gyoiuorgyöngeségnél, az altesti zsigerekbeni zsongtalan pangásoknál, a Inídkőkórnál, a húdcsőésméhhüvely takárainál , csökkent vizelletelválasztás, idült csúz és köszvény s tüdőtnkárnál. Ellenben emmenagogum gyanánt nagyon ovntosan használandó. A gyalogfenyó-bogyó olaja és lelje külsőleg hedörgülések gyanánt mind azon esetekben használliató , mellyekben szállékony olajos hedörgülések és mosások javalvák átalában ; de különösen magasztalták azokat szélhüdések , izmeredségek, vizenyős daganatoknál, miként alteslrei bedörgölés gyanánt a húdéletraüvek betegségeinél s gelisztáknál. Fzenkül állítja szerző, hogy ezen olajnak naponként kétizbeni bedörgölésétől az izületek és gerinczbe igen jó eredményt látott vizkórnál és vittáncznál. Végre megemlíti szerző a gyaJogfenyőbogvó-léljének az úgynevezett Geneverpnnsch képébeni alkalmazását, melly mellvizkóroknál kitűnő jó sikerrel használható. — (C. Wochensch. 1846.) A szepnónyc-bóduhrig mint gyógyszere a bélkdnyásnak. Dr. Lamby a Hanius-fele gyógymódot, melly szerint bélhányásnál a szepnönye csőrékben mind addig alkalmaztatik, mig tökéletes bódultság nem fejlődik ki, 13 esetben kitűnő eredménnyel alkalmazó, s e tekintetben következő észrevételeket tett közzé: A szepnönye-csőrék alkalmazása után minden betegnél csakhamar beköszöntöttek a fej bódultságának jelenelei, u.m. a láía kitágulása, a szájüreg szárazsága, az arcz vörössége, az ajkak meredsége, dadogás, nehéz nyelés, fejelfogultság, szédelgés. Legkitűnőbben mutatkozott az edényrendszer izga'ottsága; az érverés szaporasága rendesen igen hamar s élénkül növekedett, de félbehagyása nein taraszfaJtatott ; a légzés kapkodó , hörgő volt, szívdobogás, szorongattatás nem vétetett ész-