Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

7. szám

- 10t 1. Kísérletek ép egyéneken. A legelső kísérletek eredménytelenek valának; mig végre az első sebészi kórodán Dr. Markusovszky ügytársamnak sikerült az aether-gőz belégzésére tökéJyesen öntudatlan mámorba esnie. Alig szivá be a léles gőzt egy perczen túl, érütése sebes lón, szemeinek köthártyája megvörösödött s arczvonalain a vig mámor egészen ki volt fejezve. Mintegy perczig nyugodtan ülve maradt, de kérdeztetvén, helyéből rögtön fölugrott s nevetve kezdé elbeszélni: mint veszté el eszméletét végképen , mint üzé agyában egyik gondolat a másikat, s mint feledé el rögtön egyiket a másik után, milly jól érzé magát stb. Néhány perez múlva a szabad légre menvén, bánnia kellett, mit valószínűleg azon körülménynek tulajdonithatni, bogy a kísérletet közvetlen a reggelizés után tevé. E siker többeket fölbátorita s számosan aláveték magokat a kísérletnek. A hatás azonban — mint előre gondolhatni — nem volt minden egyénen ugyanaz. A következő tünemények azonban mindegyiken észlelhetők valának : sebes érülés, kábulat az eszmélellentégiy, érzékellenség és a fölébredétkor viJtág. Az érütés sokakon félbehagyó volt, az arcz vérdűs egyéneken megvörösödött, valamint a szemek köthártyája is. A néhány perczig tartó eszméletlenség alatt csípést, szúrást stb. nem éreztek. E rö vid idő alatt a nagyobb szám nyugton maradt, száját tátva tartván; mások ellenben kurjongatás , s a lábak s kezek mozgatása által külölék az édes mámor élvezetét. Egy vérdús egyén (Dr. Lenhart) alig kezdvén meg a belégzési, arcza azonnal egészen megvörösödött s fejében olly erős lüktetést érzett, hogy a belégzéssel föl kelle hagynia, mielőtt eszméletét egészen clveszendé. Én is ismételve megkisértém magamon a lél hatását. Első izben csak alig egy perczig sziván be a gőzt, eszméletem egészen el nem tünt, de az erős csípést kezemen csak mint gyöngéd érintést érezém ; másod izben azonban egészen magamon kivűl valék. Észlelni akarván állapotomat egyik előttem ülő barátomra meresztém pillanatomat, de egyszerre elveszlém őt .... *) Fejemet eleinte körben érzém mozgani, füleim erősen zugának, látáim pedig — mint a körülálló ügytársak mondák — erősen kitágulának. A tűveli szúrást az eszméletlenségben s közvetlen fölébredésem után épen nem érezém. A fölesz*) Mint el alváskor a véggondolatot.