Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

6. szám

— 96 — az idegrendszerre van irányozva. Az emberre hasonló módon hat a dohány. IIa az értelmi működések szenvednek az által, az szerző véleménye szerint , a nyomasztó hatás által eszközlött keringési hiba követköztében történik. Azonban a legmagasb fokú gyöngeséget lehet előidézni, a nélkül, hogy az értelein különösen szenvedne az által. Szerző tapasztalatai szerint továbbá a dohány sajátságos olaja , mit égény által nyerünk , ugyanazon élettani hatásokat idézi elő, mellyeket a vizes forrázat. Azon kutyáknál, niellyeknek szerző a dohány kis adagait ('2—5 szeraert 2 —3-szor naponként) vegyité eledelükhöz, az idegeró lassankénti csökkenését tapasztala, melly tökéletes aszályba (marasmus) végződött. A szívverések félbehagyókká lettek. hátsó lábaikat csak vonták magok után, a nemi munkásság elenyészett, a herék s önkénytes izmok meglágyultak , összeestek. A szőrük kezdetben durva lett, azután kihullott, a láták kitágultak, a szemek könnyekben úsztak , mire nyálkás genyes kifolyás következett. A szemhéjak fenés szétdúlása és a vakság előzék meg rendcsen a halált. Halál után a vért folyékonyabbnak, s mind rostonya, mind vértckecsek dolgában szegényebbnek találta ; a sziv halvány, lágy és kisebb volt, a test meg nem meredt, s hirtelen megoszlásnak indult. A foghús a kísérletek mellett korán kezdett dagadni és vérzeni, a fogak inogni kezdettek, s néha kihullottak. A száj, orr és légcső takhártyája lágyabb, dagadt s vérdúsabb volt, mint szabályszerű állapotban. A mértékietlen dohányzás követküzményeit szerző ezen élettani hatásának tulajdonítja. Az idegrendszer leginkább szenved , innen következik, az egyes érzműködések gyöngülése, izgékonyság, határzatlanság, az erély és bátorság csökkenése, az önkénytes izmok gyöngülése, elválasztási szabálytalanságok. Különösen vette észre szerző, hogy a pofák takhártyája megdagadt, edénydús, izgékony s vérzésekre hajlandó volt. A hang mindég mélyebb vagy rekedt lett, vagy a túlságos nyálkaelválasztás állal, tompa. Sokaknál ideges ingerlési köhögés köszönt be a légcső és hörgők takhártyájának bővebb elválasztása nélkül; sokaknál pedig köhögés, a szaporodott elválasztás által. Mind ezekből kivehetjük, hogy a Wright tapasztalatai szcinbcszökőleg megegyeznek a Laycockéval. Ez ulolsó még elősorolja a szokványos dohányzók ismertető jeleit, t. i. a fogak szinét, az ajkak gyöngyháznemű kékségét, a kezek csekély reszketését, s valamikép nyugodt és szenvedő arczvonalakat; ha ezen jeleket a légzési, keringési, táplálási vagy idegrendszer makacs betegségeiben észrevesszük , mindég föltcbcljük a betegnek azon szokását s okmozzanati tekintetben kellőleg méltányolhatjuk. — (Lo/td. med. Gaz. 1846 ) T. Kiadó hivatal Szervitatér 442. sz. alatt.