Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 11. kötet, 1-25. sz. (1847)

6. szám

— 90 — rejárl tüdő-vagy mellhártyalob után, A sziv maga morhanyó, és az ujakkal szétmorzsolható volt. Egyéb rendelleniségekre nem akadtunk ezen egyénben. Ezen esetnél különös figyelmet érdemel az, hogy az emiitett egyén kórházbai hozatásaig megtette légyen hivcn szolgálatát, az életre annyira (elkerülhetlenül) szükséges életműnek illy elfajulása mellett is. Ugyanis még éjjel őrködött a puskaporos torony körül 5—6° R. mellett 0 alúl, és a legnagyobb havadzás közt, melly Bánátban az idén az első volt, de ezt már ki nem állhatván, halála elő.t 2 órával előbb fölváltatta magát. Az egyén ugyan folyvást betegeskedett egy idő óta, de jeles magaviseletének követküzésében neki kijelelt könnyebb szolgálatának mindenkor a leghívebben megfelelt, ugy hogy elójáróinak legnagyobb sajnálkozásuk közt tétetett légyen a sirba.— Kivonatok idegen lapok- s munkákbul A.) Kór-s gyógytan. A ka fur szétdúló hatásáról a fogukra. I)r. llunt nagyon kárhoztatja a káfornak fogszer gyanánti használatát, miután ő azon tapasztalatokat tette, mellyeket már elébb Teume ugyanezen tárgyról közzé tett. 0 t. i. egy családban rendkivüli pusztulását vette észre a fogaknak, kivált azon részen, hol a fog zománcza végződik , s a foghús kezdődik. A fog zománcza t. i. minél közelebb jut ezen ponthoz , annál vékonyabbá lesz, mig végre észrevétlenül elenyészik; valamelly szer dúló hatásait tehát főleg ezen helyeken lehet észrevenni. Az említett családban a fogak zománcza , kivált a zápfogakon, rendkívül törékeny volt, s valamelly eszköz hegyéveli csekély érintésre is le lehetett azt kaparni. Ezen család tagairól megtudta szerző, hogy a káfort mind fogpor, mind szájöblinlö viz gyanánt gyakran használták. Jólehet pedig ő azt hiszi, hogy öröklött és alkotmányos hajlamot lehete itt föltenni a fogak romlására, mégis úgy látta, hogy az emlitett folyamatok egyenlépést tartottak a káfor használatával; minélfogva ezen