Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

6. szám

- 93 csak az állomány közepében fejlődnek ki. Föl lehet azt ismerni a májnak többé vagy kevesbé megnagyobbodott gyakran roppant tériméjébő], mikor is az mellső fölületén s szélein kemény tapintatű s egyenetlenségeket és csomókat mutat, mellyek ha kicsinyek, közepükben kőldökképü (kórjellemző)mélyedéssel birnak ; továbbá minden fájdalom hiányzik, a csomók csak fölötte ritkán lágyulnak meg; e mellett a nyelv tiszta, a szájíz nem változott, sem felböfögés, sem hányás nincs jelen, a láz ritka, a beteg kinézése csak a növekedő soványkodás mellett lesz sárgás-szürkévé. Hasvizkór csak akkor köszönt be, ha egykoriílag a cseplez vagy hashártya is el van fajulva. Egy rákalaknak valamelly külső részeni előjövetele által a kórisme biztossá lesz. Minthogy a görvélykór és velőtapló egymást kölcsönösen kizárják , a szalonnamáj pedig csak görvélyes egyéneknél jő elő , ebből az követközik, hogy a máj velőtaplóját a szalonnamájjal könnyedén fölcserélni nem lehet. — (Wiener Zeitsch. 1846.) A qőg rostos pöfetegeiről. A stras8hurgi tanár Ehrmann által mult évben olly jelesen diagnostisált, s olly szerencsés eredménnyel gőgmets/.és által eltávolított esete a gőg pöfetegének alkalmat szolgáltatott Dr. Burggravenek Brüsselben arra, hogy a Belga akadémia gyűlésében tartott előadásában a gőg rostos pöfetegeire is kiereszkedjék, különös tekintettel azon esetre, mellyet ő 4 év előtt a genevai polgári kórházban tapasztalt.— Ezen rostos pöfetegei a gőgnek szerinte rendesen a hangrés és ennek szálagai táján találtatnak sokkal ritkábban a kánporezokredői között, miként a Morgagni-féle barlangban vagy magában a gőg üregében is; ezen pöfetegek függőleges a fölíileten látható rostokból alkotvák , kocsányoltak s kartiíiola alakra fejlődnek ki; ellentétesen az orr üregében fészkelő s rendesen olly edénydus pöfetegekhez, üresek a vértől, s ez az oka^hogy mig amazok rózsaszínűek, ezek szeinbetünőleg fehérek. A takhártya , ott hol ezen pöfetegek kifejlődnek igen vékony , szinte aszályos, s csak vékony rétegű takhámmal beborított. A metsző eszközökkeli kiirtásukat azonban annyival kevesbé kell veszély nélkülinek tekinteni, minél inkább megkönnyítetik kiirtásuk kocsányolt alakúknál fogva.— Vezér mozzanatok gya-