Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

6. szám

— 89 —* enyészik, tériméje annál inkább°kisebbedik , minél több elágozások bedugnlvák; a máj szövetének hegedés által lassanként képződött behuzódásai, egyenetlenségek és keménységek gyanánt érezhetők; a lép nagy marad s gyakran a nyomásra érzékeny is; néha rövid váltólázi rohamok jelennek meg, főleg hol hasvizkór fejlődik ki , mi a verőczérrendszeri elágazások bedugulása miatt igen könnyen megtörténik; a beteg kinézése szürkés-sárga, mint a sülynél (Scorbut). Ezen kórszak hónapokig sőt évekig tarthat; a baj nagyobb fokozatánál elhalnak a betegek , vagy lassanként a vizkór és vérvegy következtében, vagy igen rövid idő alatt hashártyalob hozzájárulása által. A májtályogok vagy első rendű betegségek, a máj állományának körülirt gyuladásából eredők , vagy másodrendűek, mint a fölszivatási láz kórjelei s következőleg kóráttételes folyamatok. Az elsők apró genypontokból erednek, meliyek öszszefolynak , lassanként megnagyobbodnak s genybarlangot képeznek; az illy genybarlangokban, ha már huzamosabb ideig léteztek , a gennyel epét is találunk összevegyülve. A geny utat nyithat magának kivűlre a has-, mellfalak, belek sőt némelly esetekben még a hörgők által is. A másodrendű tályogok a máj fölső vagy alsó fölületén támadhatnak jobbadán fölületesen s könnyen hashártyalobot gerjesztenek. Elsőrendű tályogok támadnak a májra történt lökés, ütés stb. követköztében, mikor is a kórfolyam igen heves szokott lenni; lassúbb az ollyankor, mikor a tályogok az epevezető edények kövecsek általi bedugulása vagy más jól ki nem kutatható okok által képződtek. A májtályogoknak agyrázkódás utáni támadását, mellyet a sebészi iratok legnagyobb részében állítanak, szerző egészen tagadja ; csak az agynak beköszöntő genyedésénél, vagy a kaponyacsontok genyes beszürődésénél képződhetnek májtályogok, mint a fölszivatási láznak kórjeiei; de illyenek szinte igy támadnak, még pedig meglehetős gyakran , csonttörések még pedig az alsó végtagok törései után , jólehet a lerakodások illy esetekben gyakrabban történnek a lépre és tüdőkre. Csak a sebzési behatások által támadt inájtályogoknál lehet az életben nyilvános kórjeleket észrevenni; legtöbb esetben hashártyalob lép föl, keserű szájízzel, epés hasfolyással, csekély sárgasággal g a máj növekedett térimé-