Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

1. szám

3.) A fehér agylágyulás mindenféle hűzamosb kórállapotokban, elgyöngülve és sorvadva elhalt csecsemőknél találtatván , nem látszik egyéb jelentőséggel birni, mint a gyomor, belek s hasnak hasonló petyhüdsége s lágy mivolta; nem tekintendő tehát agybetegségnek, ha csak nem részletes és pépféle a lágyulás. 4.) A vörös lágyulás — midőn t. i. a pép-ié\e lágyság mellett az agy metszfölszinén számos vércseppecskék, sűriin egymás mellett találtatnak, s az egész agygyurma vagy annak egyes re'szei többé kevesbé vörös színűek — tán loberedménynek tekinthető, főleg midőn csak részletes 8 egyszersmind az agykérgek fönebb emiitett rendellenes mivolta van jelen. 5.) A kórbonczolat agy- vagy agykérlobot nagyobb terjedelemben ritkán mutat egyedül ; hanem többnyire, midőn a kérgek erős lobos állapota találtatik az agyvelőben is, nagy a vérbőség; még sokkal ritkábbak aztán agylobi esetek agykérlob nélkül. Kivételt teszen a több napok óta már létező izzadmány; e mellett ha lassan hal meg a gyermek, az agyvelőt vérhiányosan találhatjuk, valamint hogy illykor a kérgek vis8zerei ís vértelenekké válhatnak. 6.) Az agykérlob bonczilag sokkal ismeretesebb és nyilvánosabb az agylobnál. Az a kérdés: váljon az agygyurma finom haj száledény ein él fogva a gyuladás nem máskép mutatkozik-e , mint más részekben 1 „A gyermekkor állal módost to tt agylob

u — ezen kifejezés, ha a lobnak főbb bonczi jellemzését meg akarjuk tartani, nem igazolható; hanem hogy az agylob (nem pedig az agykéreglob) gyermekeknél, s nagyoknál kevesb vérmennyiség, vagy vértekecsekkel történhetnék — ez a lehetőség körébe tartozik. 7.) Az eddigi bonczi szempont szerint azt kellene mondanunk, hogy az agykérlob majdnem 20-szor gyakrabban fordul elő mint az agy lob. Az élő kórjelekre nézve kö\etkező áfalános észrevételeket tettem: 1. Egyetlen egy kórjel sincsen, melly magában s egyedül véve bizonyos bonczi állapottal volna állandó összefüggésben.