Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

3. szám

— 46 — kórrajzot) sem volt czélszerü, a hevenynél ritkán sikeres, a túlhevenynél pedig eleinte csak akkor hasznos, midőn forró fej, folytonos nyögés és a fájdalom eleven érzete mutatkoztak. Ekkor ugyan még nem is lehetett bizton állítanunk, hogy a betegség agyvizkór. Mihelyt hányás nagyon beesett hassal volt jelen, akkor a nadályzás, ámbár vértellyes gyermekeknél is tüstént és nagyon forró fej mellett, alkalmazva — nyilván nem használt; gyöngédebb alkotásuaknál pedig mindenkor megártott. Uly szűk tehát heveny agyvizkórnál a nadályzás hatásköre — s ezt teilyes meggyőződéssel mondhatom Dr. Mauthner ur becses kóreseteiből — ámbár ő épen nem törekszik ezt bizonyitni — csakugyan az jő ki. A hashajtós sokkal hathatósb segélyt nyújt; de erősnek kell lennie s a betegség első napjain alkalmaztatnia. Meggyőződtem, hogy utóbb, midőn már a végtagok, szemek s a fölsikoltás mivolta bő izzadmányt jellemeznek , a hashajtás csak ideiglenes csalárd javulást szül, melly után, ha bő volt a hasmenés, annál gyorsabban halad előre az összeesés. Szigorú összehasonlítás után úgy látszik , hogy az erősített bécsi hashajtó-ital a kitűzött czélt legbiztosabban tényesiti, mert leghamarább eszközöl bő savós hasfolyást. A Calomel csak akkor volt hasznos, ha nagy adagban 8 gyorsan egymásután adtuk jalap-por kapcsolatában. Tudom, milly nagyon kedveltetik e szer; de — nem tehetek róla — meg kellett mondanom azt, a mit elfogultlan összehasonlítás útán tapasztaltam. Mert találtatik jegyzőkönyveinkben legalább 40 heveny agyvizkórféle esel, mellyeknél különféle szakokban rendeltünk erős hashajtókat; 8 ezt tesszük 3 év óta gyakorta; — Coloméit pedig régi szokásból legalább 100 illy esetben alkalmaztunk — és ez összehasonlítás nem épen kedvező a Calomelre nézve. Még izzadmány bizton nem mutatkozik — tehát némileg kétséges nemű esetekben — a bécsi hashajtó majdnem gyorsabban s biztosabban s többször használt mint az édes higany. A kinek alkalma s elég állandósága volna ezen összehasonlító kísérleteket néhány évig folytatni, az alkalmasint szinte egy kissé korlátozná a nagy Calomel- hitet, melly nagyrészt tán azon fheorián alapszik, miszerint a szóban forgó betegség természetét ugy vevék, mintha agykérlob volna. Azt mondák: a higany antiplasticus ha-