Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)
3. szám
— 39 — terményét találtuk heveny agyvizkórosok hulláiban; heveny bonczi változást , rnelly a vizömlennyel együtt történt volna, pedig épen nem láttunk ; s ez megfelel az élő kórjelenetek hasonló kizáródásának. A heveny agyvizkór saját hajlamát vagy korát mi nem ismerjük. \ túlheveny a legegésségesebb erős gyermekeken is fordult elő az i'/ 3 évtől a 8-ig, ritkán a 8 éven túl; az alheveny leggyakrabban a 2—6 év közötti, gyöngéd alkotású , karcsú szőke gyermekeken; de láttunk csecsemőket is e folyamban elveszni. Indító okait a heveny agyvizkórnak szinte nem merem biztossággal kijelelni. A túlheveny folyamot olly körülmények alatt láttam kifejlődni a legegésségesbeken, hogy némi valószínűséggel lehetett azt néha meghűlésnek — tehát legközelebb csúznak tulajdonitni. De ez csak néha volt sejdíthető, soha sem bizton fölfogható; az alheveny folyamnál pedig néha ugy látszott, mintha lappangó láz, vagy alhasi zavar inditotta volna meg azon elválasztási izgatást. Erőhiányos lázak, vagy lázas bőrkütegek után találtunk ugyan néha vizes folyadékot az agyvelőben; de sem a bonczlelet, sem az élő kórjelek illy eseteknél nem feleltek meg elegendően az eredeti s önálló heveny agyvizkór folyamának. A heveny bőrkütegek tapasztalataink szerint inkább zavaros , lobos izzadmányt szülnek az agykérgeken vagy agyban , mint azon tiszta vizterményt. Háromszor láttam erős, hosszashökhurnt vége felé agyvizkórt támadni. A folyam idomára nézve, ezen agyvizkórok alhevenyek voltak, sőt az egyik inkább húzamosnak mondható. A hökköhögés alatt ezen 3—5 éves gyermekek nagyon elgyöngültek és soványultak. Egyikét már lábbadónak tekintettük a hökhurutból, midőn ismét többet feküdni, komoly lenni, s hányni kezdett; ennél az agyvizkóros fölsikoltás is jelenkezett.— Kettejét ezen eseteknek bonczoltam; a gyomrocsokban viztisztaságu folyadék létezett. Milly viszony amaz ideges, görcsös bántalommal? — nem akarok ez iránt magyarázatba bocsátkozni. Voltak idők,— a nélkül, hogy ennek okát tudnók adni — midőn a heveny agyvizkór gyakran fordult elő, p. o. 1839 s 1840-ben, néha pedig két hónap alatt sem láttunk egy esetet.
