Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)
10. szám
ban, mellyen a száj vagy nyak bánt alom egyedül, vagy leginkább fészkel. Szerző egy gyógymódi észrevétellel rekeszti be értekezését. Neki úgy látszik , nem valószínűtlen, hogy némelly, görvélyben empirice hasznosnak tapasztalt szerek hatásuk egy részét a torokéletmüvek befolyásának köszönik, mellyek azok által öblögettetnek. így például az annyira ajánlott diéfalevél főzetek talán leginkább az által hatnak, hogy illatos és fanyar alkatrészeik által a torokbántalmak tisztítását és gyógyulását előmozdítják, miként Negrier kísérletei bebizonyították, hogy a diófalevelek készítményeinek hatása görvélyes gyuladásoknál, ha azok helybelileg alkalmaztatnak , sokkal nagyobb, mint ha belsőleg használtatnak. Atalában, midőn a gyógyszerek hatás módjáról olly nagy bizonytalanságban vagyunk , először mindég, azoknak helybeli, egyszerű, erőmüvi hatásáról kellene megemlékeznünk. A sebészeti gyógytan története eléggé bizonyltja azt, hogy a vélt specificus gyógyerőből, mellyet őseink némelly külső szereknek tulajdonítottak , mennyi reducáltatott azoknak egyszerű , tisztító vagy kissé összehúzó hatására. — (Hon. und Wund. Arch. 1845.) A lukar elfojtó gyógymódjáról a pokolkő nagy adagui által. Mióta Debeney a pokolköbefecskendéseket ajánlotta, nagy buzgalommal tétettek kísérletek a kórházakban, az eredmények mindazáltal igen különbözőleg ütöttek ki. Serre szinte húzamosb ideig tett azokkal kísérleteket, mellyek Cazalis által is közzé tétettek s a maga módja szerint magyaráztattak, de a mellyeket szerző , ki az óta is már számos új , még pedig nézeteiben öt megerősítő észrevételeket tett, a következőkben commentálni kivan. Először is mi a lobos kórjeleket illeti, mellyeket a befecskendések okoznak , szerző soha sem találta azokat olly tetemeseknek mint némelly ek , névszerint Veuot, álliták , sőt ellenkezőleg a fájdalom még olly élénk sem volt, millyennek azt szerző a priori gyanitá. Hogy a befecskendések, miként Debeney állítja (s melly nézetben van Cullerier is) égető módon hatnak, minek bizonyságául azon fehér hártyácskákat idézi föl, mellyek csakhamar a bcfecskendés után a vizellettel kiválasztatnak, azt Serre nem akarja megengedni. A gyógyulás igy nem volna le-