Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

8. szám

— 127 — nessenek be, mi neki harmadrendű bujasenyvnél a tisztátalan fekélyek széleire kenve is jó szolgálatot tett. A helybeli gyógymód mellett szükséges átalános gyógymódra vonatkozólag megmutatja szerző tekintélyes bujasenyvrőli Íróknak nézetei fölidézése által, hogy sem a higany terjedelmes használata, sem az elvonó gyógymód, sem végre az iblany nem alkalmas minden esetre , hanem hogy a szert mindég a beteg egyéniségéhez képest kell megválasztani. — (

Lancet. 1846). B.) Gyógyszertan. Kórodat észrevételek az ásványkermes alkalmazásáról a léyzó életmiivek betegségeiben. Ezen kórodai ésrrevéte'ek tartalmát az ásványkermes alkalmazása és hatásáról következő néhány tételekbe foglalhatjuk össze. A kermes legkevesbé hatályos, ha olly tüdőbetegségekben alkalmaztatik, mellyeknek fészke a tüdőszövet szomszédságában van , millyenek magának a térimbeinek a tiidőhólyagcsáknak, az apróbb hörgelágozásoknak stb betegségei ; ellenben legnagyobb hatásúnak mutatkozik ezen szer , ha azt a légutak fölsőbb részeinek hurutos bántalmai ellen alkalmazzuk, mint például a nagyobb hörgök, a légcső, a gng stb. bántalmai ellen; sőt a siketség is, ha az Eustach kürtjének még meg nem rögzött hurutos daganatában alapúi, miként a náthának élénk fokai is szerencsés eredménnyel ostromoltatnak a kermes által. Ellenkezőleg tehát azon áta'ánosan elterjedt véleménnyel, melly szerint a kermes egy a leg hatályosabb és legjobb szerek közöl a inéjen tüdőkben fészkelő hurutok , az úgynevezett hamis tüdőlobok , nedves mellszorulás (Asthma hutnidum) és mind azon bántalmak ellen , mellyeket hajdan Lieutaud-dal Infarctus pulmonum nevezet alatt összefoglaltak , azt állítja szerző , hogy pusztán a légzési életmüvek fölsőbb részeiben fészkelő betegségek ellen van hatása, s hogy azt nagy haszonnal alkalmazó az ál hártyás torokgyíkban, az angina stridalosa-ban. Az adagra vonatkozólag azt mondja Herpin, hogy ő ezen szert 1—12 szemerig