Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

8. szám

— 121 — nyugtatóm , de a körüle lévőknek szobán kívül niegmondáni, hogy e beteg rothasztó láz jeleit viselvén , nagy veszély közt van. Tudtam a nálunk már vége felé járó jelen kórszellem ({jen. morb. epidemic.) után is, hogy a baj minő jellemű, stb. és tapasztalásom szerint , mellyel e kórra nézve dicsekhetem, következő szereket rendelék. Először is, mivel vérbocsátás által a kórnak már rothasztó láz jellemű stadiumában vérbocsátás által csak árthattam volna, adtam 3 szemernyi hánytató borkövet, lobos eseteknél sem megvefendőt, s erre a beteg 3-szor hányt, székletételei is lettek , de az erőtetés (tenesmus) igen meggyöngült; a hasmenés azonban folyvást tartván , rendeltem kosbornyákos főzetet szénsavas szikéleggel összekötve fehérmákszörppel, s italul gyönge savanyú czitromlevet adtam. Midőn 30 óra múlva a beteget ismét látóm: állapota kevéssé javult, köhögése meg volt, de véres nyálköpése hiányzott, hasmenése sem volt a betegnek, csupán kétszer napjában; de a dobkór jelen volt, valamint a nagy izzadás, nehéz hallás, égető szomj is; nyelve pedig még hasogatottabb, száraz s csaknem koromszinű volt. Az oidalnyilalás kisebb mértékben ugyan, de mégis meg volt. Ekkor rendeltem 8 obon lepárolt vízben 1

f/

3 nehezék föleresztett kén* savat IV2 obonnyi czitromszörppel, és közben közben pezsgőport itaték a beteggel. Másnap, midőn már a folyós szer elfogyott , ismét látátn a beteget. Ekkor már a nyelv csaknem egészen tiszta és nedves volt! — a fejfájás elmaradt, csupán egy kis tompaság maradt hátra; a széklet már erőtetés nélküli s nem folyós volt. A köhögés ritkult, az izzadás és szájbűz nem olly büdös, egy kevés étvágy is mutatkozott; (néhány szem főtt inedgyet s levét elfogyasztó a beteg, mit azelőtt nem tehetett) — le'ptáji fájdalom még most is volt jelen , de a melly csak izromonként jött elő. — En a beteget megmentettnek gondolám már, 8 nejének meghagytam, h<»gy tüstént embert küldjön hozzám Szalontára orvos-szerekért; egyszersmind jó reménnyel biztatóm őt. — En vártain az expressust, mind hasztalan, sőt e helyett azon hirt vevém, hogy az urasági tiszttartó N. Váradról más orvost hivatott a beteghez, aki, midőn a nyavalyának folyamát fölületesen előbeszéltette,— orvosi ujjával megbökvén homloka búbját — azt nyilvánitá, hogy a tudatlan szalcntai orvos nem ösmerte el a