Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)

8. szám

— 119 — ni or-, máj-, lép sib, lobjai alakjában mutatkozott az életmuségben rejlő epetulság. Kórjelek. Az epés tiidőbántalom mint ollyan, ritkán szokott egyszerre mutatkozni, hanem először epére mutató átalános kórjelek lécnek föl, s később helyződik át a kórfolyam kiválólag a tüdőkre. A kórjelek a beteg életkora, vérmérsékuiénye, az epemennyiség — a kór stadiumai stb. szerint igen változók , sőt ugyanazon egyénbeni kórjelek is újakkal cseréltethetnek föl.— Rendszerint láz előzi meg a kór kifejlését, később helyződik át az epekor a tüdő különböző részeire, s ekkor a tüdő- vagy tüdőhártyalob közönséges jelei tűnnek föl. A beteg melle alatt, a gyomortájon, egyik vagy másik oldalában néha állandó, néha mintegy középpontból kisugárzó szúró fájdalmakat érez, de az epebántalomra nézve jellemző az, hogy a szúrások sokszor több vagy kevesebb ideig megszűnnek , ismét visszatérendők. A légzés nehéz, néha hörgő , rövid, fájdalmas. Mozgás vagy mélyebb légzés alatt erősebb vagy gyöngébb köhögés ragadja meg a beteget. A köhögés néha száraz , néha nem ; s a köpések is különfélék ; néha szijósak (zäh), ragaszosak, tajtékzók, véresek vagy sárgák; néha keserű izúek , de vannak ízetlen, sőt sós köpések is. — A különösen epére mutató s legelőször föltűnő jelek átalában ezek: a nyelv vastagon födetiksürú sárgás nyálkával, ez a betegség folytában (föltéve, hogy még nem gyógyitatott a baj) csaknem feketévé válik , s a nyelvet sok mély barázdák metszik át különböző irányban , mellyek középen legmélyebbek. A szájíz rendszerint keserű. A beteg undort érez, ökröndik, böfög vagy hány, s a kihányt anyagokkal zöldes-sárga keserű folyadék ürül ki. A gyomor , vagy máj-, sokszor a léptáj is megdagad; gyakorta a betegség folytán az egész has fölpuffad s benne itt ott csomók tapinthatók. Étvágy hiány, savanyú italok utáni vágy, nagy szomjúság. Rendetlen székelés , t. i. vagy hasszorulás vagy hasmenés, melly a 2—3-ik stadiumban sokszor vérrel kevert , melly a vér fölbomlására mutatván, rosz jel. A vizellet sárga-barna vagy vöröses, rothadt szagú. A beteg szemei beesnek, a köthártya megsárgul, az arezszín is sárga , különösen az orrszárnyak. A beteg fejét , de különösen két halánték táját fájlalja; a nyakizmokban, derékban és végtagokban nagy, de néha fél-