Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 10. kötet, 1-25. sz. (1846)
7. szám
— HO ezt mi tapasztalatból igen jól tudjuk , de róla nem tehetünk A kórboncztan is naponként fejlik , s mit ma nem ösmerünk, azzal holnap tisztában lehetünk, mit ma nem látunk, azt holnap megpillanthatjuk. l)e vannak ám sokkal számosb esetek. niellyekben a bonczkés a régi iskola híveinek tévedéseit kérlelhetlenül fölleplezi. S itt újra lapokat írhatnék be, az idehivatkozó szebbnél szebb tényekkel. De tanácsosbnak tartom a t. értekező urat a bonczaszfalhoz utasítnom, s Dr. Ratier fönlebbi szavain kérnem: ,,fogadja el a tényekei, mivel ezeknek szükiben vagyunk" y sőt saját szavaira figyelmeztetnem : tudomány tapasztalatra épilett okokat követelj 1 A végbélsipolyokra nézve, nem újat mond nekünk szerző, ha azokat néha más fontosb bajokkal összefüggőknek állítja. Tudja ezt minden jóra való sebész, s ha az újabbak egész hévvel gyakorolják is a boncztani kórismét, csupa kézművesekké azért nem aljasodnak. Kár volt azért a t. értekező urnák az egyoldalúság vádjával előállania, és pedig annál inkább, mivel olly igen meggyűlvén epéje a boncztani kórösrne ellen , maga esett egyoldalúságba. Egy helyen ugyanis ezt mondja; ,,A végbélsipolynuk eyy vayy több nyílása van-e, görbe vagy egyenes menetelií- e, ez csekély jelentőségű.'''' Miután elösmeré a t. szerző ur , hogy csakugyan vannak helybeli végbélsipolyok, tapasztalhatta volna , hogy ezeknek behegedését s összeforrását gyakran nem kedvező idomuk akadályozza, s ez idom megváltoztatása főföladata a sebésznek. Azért igen is fontos jelentőségű a sipoly idomát kikutatni, megtudni, hány ága, nyílása s millyen menete van, nyilik-e valamelly rendes üregbe, vagy nem; mivel csak illy pontos boncztani körömién alapulhat ésszerű gyógymód. Például, ha több ága van a sipolynak , a közfalakat mind föl kell hasitnom stb. stb. Végre , ha a szerző azt állítja : ,,hogy véybélsipolyl elfojtott ri/h után kétszer látott lámadni'''' én csak Dr. Hebra föntebbi adataira figyelmeztethetem, s azon ovaíra: vigyázzon, nehogy a ,.posthoc, ergo propter hoc" vétkébe essék. — De legyen ennyi elég, s a nyájas olvasó ne vegye rosz néven, ha türelmét tovább fárasztám, mint az szándékomban volt. En a boncztani kórösme jelességéről, s a kórboncztan fölszámithatlan hasznáról annyira megvagyok győződve; hogy igen veszélyesnek tartom azon utat, mellyen az azokból fáma-
