Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

6. szám

— 84 — kedik ezen vérvegyiilct lényegén mint ezen betegségek legközelebbi okán, annyival inkább, minthogy a herz által megölt vagy halálra ingerlett állatokban is épen ezen szerkezete vétetett észre a vérnek. — üármilly tudományos légyen és lehessen is minden körfolyam hatását és követközményeit minden oldalról és szigorúan fölismerni , azért szinte szükséges ejy illy adatnak, — mig az egyes részleteiben nincs eléggé megállapítva s hasonló és különböző kórfolyamatokkal szigorúbban összehasonlítva, — nem engedni nagyobb kiterjedést, mint a millyet épen az újonnan föltalált tapasztalat természete megenged, minthogy különben könnyen zavar támad a betfgségekrőli nézetekben, melly a helyett, hogy ez utolsókat fölvilágitaná , azokat még inkább összezavarni lesz alkalmas. És valóban komolyan kell szivünkre venni azon követköztetéseket, niellyeket Andral saját vizsgálataiból vont a rostonya vérbeni csökkenéséről, névszeiint, hogy bár mennyire eonstatirozva van is annak csökkenése a hagymá/.ban , mégis azt ennek közelebbi oka gyanánt nem leli ^ t tekinteni, hanem valami előttünk ismeretlent, mi a vér alvadékony részeinek szétdúlásárn hat ; és ő azon tényt, bogy a rostonya a hagymázosok vérében csökken , a veszélyesség bebizonyítására s a hagymázosoknnl olly gyakori vérzések kirnagyarázására használja, melly utolsókat, miként a vizsgálatai kezdetén talált szaporodott számát a vértekecseknek hagyniázosoknál, inkább nz ezen betegségre való hajlamnak tulajdonítja , minthogy jobbadán fiatal, bővérű egyének hajlamitvák a hagymázra , kiknél, mint tudva van , a vértekecsek ros'onya feletti tiilnyomóságánál fogta a vérzések is szinte olly gyakori jelenségek. Ms valóban ha az újabb időkben föltalált adatokat a vérvegyről és a hngyniázosok bonczleleteit (niellyekból a jelenetek folyamatát és sorozatát ezen betegségben kimagyarázni iparkodtak) a régibb orvosok ezen betegségrőli nézeteivel összehasonlítjuk , nem láthatjuk át, hogy orvos őseinknél, kik inkább ragaszkodtak a jelenetek természetiéhez, nem volt chimaera , ha ezen betegségben a vér föloldódzolt állapotáról beszéltek, melly nézet, még nem épen régen, midőn szinte csak kizárólag a boneztnni lelethez s a betegség ontologicumához ragaszkodtak , egy bizonyos iskolától szánakozó mosollyal fogadtatott.