Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

5. szám

— 66 — fait a betegség természeti folyamatával egy hangzásba nem tudni hozni, sőt azt még egy vagy több individuális betegségekrőli kórtnnilag igazolt nézetekkel világos ellenmondásban tapasztalni. — Ezen tény, niellyet már az ősz hajdankorban , midőn az egyes észrevételeket a gyógytudományban rendszerekbe iktatni iparkodtak, nem kevésbé mint a legújabb időben , melly mind az észrevételek tömegét , mind a szerencsétlenül sikerült rendszerkisérleti tapasztalatokat tekintve amazt jóval fölülmúlja, nem tagadhatni, lehet, miként a gyógyászat története nyilván tanúsítja, a legfőbb oka annak, hogy a jafrocbemicu8 elvet a gyógytudományban majd mint egyedül igazat és használhatót tekintették, majd pedig, mivel azt egyedül igaznak tették föl , s mind a mellett is arra minden tapasztalatokat visszavinni nem lehetett, mint egészen használhatlant elhanyagolták s a feledékenységnek adták át. — Azon különféle rendszerek, mcllyek Ilippocratestől fogva a 16-dik századig uralkodtak a gyógyászatban eléggé bizonyítják ezt, mert mig Sylvius tie la tíoe a betegség lényegét, a test elemi részcinek megzavart vegytani viszonyaiban helyezé , 8 n vér savas vagy égvényes természetéből sok betegségeket következtetett, ezen tana a gyógyvegytani iskolának •Sydenhám practices szellemétől, s ennek több utódaitól erősen ostronioltatott, s a természettani alapelveknek a gyógyászat tanulmányaiba való lassankénti bevezetése által, — mikor is több figyelmet fordítottak a szilárd részek tanulmányira s az azokban létező erőkre— a gyógyvegytani elv, kivált a vér vegytani változásának befolyása a betegségek előidézésére, egészen elhanyagoltatok és mellőztetett, s a tT-ik századnak csak néhány coryphaeusai, kik miként Stall a dynamicus elv mellett nyilatkoztak, sülyedtek az akkori vegytani tettleges adatokban szegény idők betvegy-nedkórtanába, de a melly, miként a Bantué rendszere, hypotheticus vegytani .alapra támaszkodván , sok ideig fen nem maradhatott, s így a dynamismus tartotta meg a 18-dik században a felsőséget, mindamellett, hogy Parmentier és Deyeux közlötték tapasztalataikat a vér megváltozásáról s a szcllemdús Bichal sürgetve ajánlotta n nedvek vegytani változásának tanulmányait. Miként a gyógytudományban föltűnő különféle rendszelek ezen szűkkörü történeti áttekintetéből nyilvános és vilá-