Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

4. szám

— 59 — és kedélyre ismeretes. Igen gyakran szenvednek ők ezenkül a fejre való visszeres torlódásokban, miként az elébb emiitett fejülerek kitágulásánál fogva az üteres torlódások is igen élénkek szoktak lenni. Nyomást a gcrinczagy csak a Pottféle bajban szenved ; torlódásban , sőt visszeres gyuladásban is pedig nem ritkán. Legalább ezt bizonyítják a csigolyáknak, a gerincz izmainak gyakran olly tetemes fájdalmassága; a húzódó tagfájdalmak s más kórjelei a gerinczagyi izgatottságnak. Az izomfájdalom egyébiránt a törzsökben és tagokban , azon rendkívüli félrenyomulástól is eredhet, mellyet a mindinkább silányodó izmok szenvednek. Szerző átalános therapeuticus szabályait csak rövideden adjuk elő: A kóroktani javallatot az úgynevezett szivdiaetának (Herzdiaet) a lég mérsékelt használatával s tevőleges mozgással kell összekötni. Kórjeltani tekintetben kiemeli szerző a léles bedörgöléseket a hát és hasba , miként a bélcsatoruának a körülmények és testalkathoz alkalmazott szabadon tartását, melly czélból gyógyszereket kell választanig minthogy a csőrék a bántalom fészkéhez el nem jutnak. Ezenkül óhajtja szerző, hogy a mindég mélyebbre süllyedő mellkas gyámolitására egy alkalnms készület találtassék föl, minthogy ő a haspólákról semmit sem tart. A gyökeres szerek közé számitja szerző mindenek előtt az oldozókat, mellyek a máj- s bélkiválasztások által a haslégzés egy nemét léptetik életbe, s igy a tüdőt és szivet a visszeres vértől legj )bban megszabadítják; megemlíti különösen a ként, a borkő-és eczetsavas közepsókat , oldozó vonatokat, marhaepét, szappant, nyomizgát , végizgát , bürköt és higanyt. Lobos tüdőbántalmaknál nem helyesli szerző az erélyes vérbocsátásokat; rohamos szivbántalmaknál dicséri (a lobellcnes hashajtókon és szélüzőkön kivűl) a saláta essentiát (heveny nedvből és léiből) 5—10 csöppenként. IIa n légcső beszorulása megfűlással fenyeget, a nyugalmon stb. kivűl a takhártyahirálotot kell előmozdítani, minlhogy a veszedelem rendesen légcsőhurut s annak követközményei által, millyenek a takhártya földuzzadása , nyálka összegyiilemlése , idéztetik elő , jó volna, ha egy sebész lékelés által a szegycsont markolatját kivájná. Szerző rövideden fogalmazott tételei bizonyságául 9 kórtörténetet sorol elő. — (HaeseFg Archiv. VII. 3.)