Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)
25. szám
— 396 — A csonttörések gyermekeknél igen gyakoriak, miért is azoknak ismerete, s kivált a fölnőttekétőli különbségek tudása nem érdektelen. S mindenek elölt az okokról értekezvén, azokat előkészítőkre s alkalmiakra osztja. Az elsőkhöz a gyermekek csontjainak rendes vegyalkatát, az izmok gyöngeségét , a csontrendszer betegségeit — különösen az angolkórt — 8 a veszélyek kikerülésének képtelenségét számilja; az utóbbiak a fölnőttekével uiegegye/.nek. A csonttörések tökéletesek vagy tökéletlenek (esontelhajlások — Einknickung der Knochen—) A tökéleilen csonttörések gyermekeknél kiválólag fontosak, s igen gyakran jőnek elő f midőn t. i. a csontszövet folytonossága az egész átmérőben el levén válva , a csonthártya épen marad. Ezen első pillanatra nem eléggé világos meghatárzás (deíinitio) kielégitendi azt, ki a tökéletes, meg tökéletlen csonttörés alatt csak a követközményt, t. i. a törött csontvégeknek egymástóli eltérését, v. rendes helyzetökbeni maradását érti. Ebbeli állítását bonczkészilményekkel támogatván , egy ép sípcsontot mutatott elő, mellyen a lefejtett csonthártya vastagsága 8 erősgégére nézve a hasizmok bőnyéjével vetekedik; a másik készítmény egy alszárcsonttörést ábrázol, mellynél a csontok egész átmérőjökben el leven törve, a csonthártya sértetlen. Értekező a több szerzőtől megemlített részletes csonttörést gyermekeknél nem látta. Miután gyermekeknél 10 csonttörés között csaknem 9 (?) tökéletlen, könnyű átlátni, miért olly ritkák nálok a törött csontvégck eltérései s az illető tag idomtalanságai; ezt azonban még az izomrendszer gyöngeségéböl is magyarázhatni. A csonthártya sértetlenségétől n recsegés (crepitatio) hiánya is függ; G. figyelmeztet, hogy ezen kórjellemző tünemény minden lehető módoni kipuhatolásátói óvakodjunk , nehogy a tökéletlen csonttörést általa tökéletessé változtassuk. — Ugyanez okból gyermekek csonttöréseinél az illető tag működése — mozgása — nem igen van akadályozva, miként nem egy gyermeket láthatni, ki még czonibcsonttöréssel is tud járni. A különféle csontok töréseinek gyakoriságát — 4 éves kórodai tapasztalatiból ítélve — hozván szőnyegre , megemlíti, mikép az alsó végtagok törései sokkal gyakoribbak a fölsőkénél; a fölsőknél gyakrabban az alkar , az alsóknál a