Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)
22. szám
— 347 — tok nem foglalnak többé higanyt magokba. Ha ez más betege ség ellen adatott , nem pedig bujasenyv ellen, s ez azelőtt soha sem voltjelen, akkor is beköszöntenek később azon jelenségek , mellyek „higanykórnak" neveztetnek , de valóban csak alakai az alkotmányos hujasenyvnek. IIa valóban léteznék idült higanykór, akkor legalább az emberek felének kellene ezen senyvben szenvedni, minthogy annyi egy vagy más betegség miatt bizonyosan használt valainelly higanykészitraényt. A higannyal impraegnált elvólasztatok, nyilván bebizonyítják az életműségnek abbeli törekvését , hogy a káros anyagtól megmeneküljön; de akkor aztán el is enyésznek tökéletesen azon jelenségek önkényt, s többé az elválasztatokban nem találtatik higany, miből Scharlau ezeket követközteti: i. Hogy a biganykórt csak addig kell jelenlevőnek tekinteni, mig a vegybontás az elválasztatokban higanyra talál , éa 2. mig a higanykór jelenségei folyvást tartanak. Maiik tény az, hogy a nyálmirigyek akkor támadtatnak meg különösen hirtelen, ha a máj működése nem növeltetik különösen a higany által. A vérnek higany által föltétezett fóloldását kétségbe hozza szerző, s azt mondja: 1. Minden gyógyhatás azon alapúi, hogy az életmúségbe vegyileg ható anyagokat vigyünk , mellyek nem képesek fehérnye , rostonya vagy turónyává változni. A vérvegyben előidéztetnek olly vegytani változások , mellyek az életfolyamatot veszélyeztethetik, de az életmúség törekszik azokat kiküszöbölni, mit csak az elválasztó életmüvek által tehet, A szaporodott és megváltozott elválasztatok tehát azok, mellyeket szerző a gyógyszerek hatása gyanánt kivan tekinteni. Magok az idegébresztők (Nervina) sincsenek kirekesztve. A vasat és ezüstöt kivéve egyetlen egy gyógyszerből sem marad valami a testben viszsza, a higanyból pedig épen olly kevés, mint minden egyébből. A szájbani fekélyek semmi jellemzőt nem tanúsítanak, mert van a szájrotliadásnak olly állapota, melly a higanyos ellenhatáshoz mind tekintete , mind szagára nézve hasonlít. Ezután szerző összehasonlítja azokat, miket az irók a higanykórrul elősorolnak , mindazáltal csak czáfolatot találunk néhány Dielerich által elfogadott nézetekre. Szerző nincs, mint amaz, azon véleményben, hogy Hutten betegsége az idült higanykórhoz tartozott, miként nem is lehet, minthogy azt áfa-