Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

14. szám

— 223 — vább halad a láz elnyomatása idejétől, s következőleg, hogy az egyes adagok között mindég nagyobb és nagyobb időközö­ket lehet hagyni. Azon adagot, melly a lázrohamot elnyomja, lehetőleg hamar adjuk a roham után , ezen és a második adag között már 6 napi időközt hagyhatunk s a következő adagok közölt 8-10-12-14-18 22-24-30 napra hosszabbithatjuk meg az időközöket. Ha mind e mellett is előjő egy roham, az egész gyógymódot újra élőiről kell kezdeni. A kínainak a láz elnyomására elégséges nagy adaga rendesen szédelgést, fül­ziígást s később csekély lázas állapotot gerjeszt, mellyetnem kell fölcserélni a váltólázi visszaeséssel s jó jelentőségű. Dr. Bailly azon fölfedezése, eléggé igazoltatott, hogy azon embe­rek, kik ősszel olly helyeken tartózkodnak, hol a váltóláz uralkodik s azután Párisba visszajőnek, csak a következő ta­vasszal Iepetnek meg váltóláztól. Brelonneau 1 gramme kén­savas kínalt vagy 12—15 gramme kínahéjt talált elégséges­nek a láz elnyomására fölnőtteknél. Illy adagok 8—9 nap alatt elnyomják a visszaeséseket. Ha élénk, szokatlan bántalmak, ójuldozások, véres hasfolyások stb. csatlakoznak a kevéssé ki­fejezett váltóláz rohamaihoz, akkor, mihelyt másod izben meg­jelennek, s tovább tartanak, szükséges a kínai adagait meg­kettőzni, s még a roham vége előtt szükség esetében mákon­nyal együtt adni. Ha a beteg ezen ezert le nem nyelheti, s nz ember kényszerítve van azt csőrében adni, a csőréhez 8 gramme kínaport s 150 centigramme kínalt kell rendelni, s lágymelegen adni nem nagy bőséggel és ovatosan , hogy azon­nal ki ne löketessék. — (Journ. de med. 1846) Szivárványhártyalob gyermekeknél. A szivárványhártyalob gyermekeknél legtöbb esetben bu­jasenyves bántalomtól függ, melly még a születés előtt vagy a szoptatás ideje alatt vitetett által reájok; jőnek azonban mégis egyes esetek elő , mellyekben ezen szemgyuladás füg­getlen az emiitett betegségtől. Sajnálni lehet, igy szól Wal­ker , hogy a szivárványhártyalobot gyermekeknél, ha nem min­dég is, de igen gyakran elnézték, jólehet elég gyakran jő elő arra nézve, hogy minden figyelmet megérdemeljen. Ezen lob kórjelei lényegesen különböznek a gyermekek közönséges szemlobjáétól; a kölhártya csak kévéssé bántalmas, minélfog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom