Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)
13. szám
— 195 — telt okokat követel; az igazság örökké megmarad, sem az idő, sem a rendszerek nem képesek azt semmivé tenni; a tekintélyek megszűntek, a czifra szóllásforinák és fölkiáltások nevetségessé lettek; s az élettani iskola az által, hogy a máskép gondolkodókat megvetette , s az elmúlt idők működéseit lenézte, csak igen keveset nyert. — A betegségek boneztani kórisméje, mellyen olly nagyon lovagol az élettani iskola , a legdurvább valami, mit esak a gyógyászatban képzelhetni; az életműség nem gép, elte'rései nem olly egyszerűek , a betegségek űj képekké szövődnek és amalgamisálódnak , a dynamicus és minőleges eltérések nem könnyen megmutathatok. A boneztani kórisme még a halál után is nehéz és könnyen elántitó föladat. Minthogy az életben az alapbántulom vagy a helybeli kép háttérbe vonul, mig pusztán az ellenhatási kórjelek tűnnek elő. Bár milly nevetségesnek találja is azonban az élettani iskola ellenhatási kórjelekről, lázról, gyuladásokról még most beszélni, mégis sokkal biztosabb vezérünk van nekünk ezekben, mint ha a rost bántalmairól, a vértekecsek imbibitiójának hibáiról ideg-vagy gerinczizgatottságról beszélünk. — Különösen azt hiszi Wunderlich, hogy a sebészetben csak boneztani kórismére támaszkodhatunk. De már maga Roser az „Archiv f. physiol. medicin" czimű folyóirat kiadó és szerkesztő társa oda nyilatkozik közönséges sebészetében (Allgemeine Chirurgie , Tübingen 1845), hogy ő vajmi távol van azon nézettől, miszerint egy sebész csak a boneztani kórhatárzatnak hódoljon. — A sebészet ncrn olly egyszerű és könnyű. Álból csak egy fölötte kártékony s előítélettel tellges , egyoldalúság keletkezhetnék. — A végbélsipolyokat illetőleg, ezekre nézve ugyan a helybeli viszonyokat tekintve lehetséges volna a boneztani kóihatárzat — mint tetszeleg sok más ügynevezett sebészi betegségeknél;— a bántalom úgy látszik, hogy tisztán fekszik előttünk, s kórisméje és gyógymódja első tekintetre úgy látszik csak csekély nehézségeket gördit előnkbe. Azonban a millyen egyszerűnek látszik lenni valamelly bántalom , mellynek lényege világosan fekszik szemeink előtt, s a milly könnyű ezen betegség pathogeniája az első tekintre, szinte ollyan nehéz az a valóságban legtöbb esetben , minthogy nem ritkán más kóros folyamat eredménye gyanánt jelen meg Ez azon kő13 *