Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

11. szám

lében reszketőt, kit a hideg ráz , kit valamelly kelletlen bűz vagy izlés megundorit, az igen könnyen bélejtős lesz, dehogy a tengeri nyavalyát, azon irtózatos imelyt, egyedül a rette­gés és a tenger kíilöuös szaga okoznák, abban csakugyan nincs igaza. Mert ha az íinelyt lényegileg vesszük , tehát az nein egyéb, mint bizonyos kellemetlen érzés, melljet holmi visszatetsző tárgy huzamos nézete, tartós érzete vagy gyako­ri ismétlése szokott okozni; mihez az imelyt és undort oko­zó tárgy lehetséges eltávolítása iránti törekvés járul. A foly­tonos inger inkább az emészet műszereit bántja, mit az iszo­nyatszerző tárgyak nézete, érzete és ki nem kerüllietése okoz; mind ehez a félelem, a rettegés, a kellemetlen szag és a meg­zavart látást követő szédelgés csak mintegy mellékes járulék. 6. §. Az iljabbak közöl nevezetesen Gilchrist, Wollatz­ton és Keraudrcn törekvének az imely lényegét igazán meg­fejteni. Gilchrist merőben tagadja , hogy n közvélemény sze­rint, valamelly a gyomrot és beleket izgató anyag , u. m. a tengeri légkör, a hajók biize , és a tenger vagy álló vizek különös pállott és nehéz szaga, élesztené ezen gyötrelmes hántnlmat. O ezt egyedül az idegek rokonszenvéből és közös érzelméből szármoztatja, és hogy különösen az agyvelő szo­katlan és erőszakolt mozgása kelesztené. Ebben részint iga/a is van , de azért még sem képes az egészet megfejteni. — A lázidegrőli ábrándjai pedig magára nézve sem voltak meg­nyugtató erejűek; mertu. m. ha innét eredne, akkor a gyors kocsizás is szintolly eredményű lehetne, s asztán ki szemeit behunyná vagy bekötné, az magát tőle mégis óvhatná. Az inielygés és bélháborgás a kocsin háttal elölülőkkel gyakran megesik, de még inkább azoknál, kik magokat gyaloghintó­ban vitetik, és még inkább azoknál, kik motollában hintá­lódznak és a kik egy sarkon állva sebes körbe pörögnek. Mindez szédelgést, imelygést, elesést, sőt alsó és felső ej­téket is okozhat, de mind azért, még ez nem az igazi imelybnj. 7. § Keraudren, Gilchrist véleményén kivíil ínég Wol­laszlon elméletét is megezáfolá. És igaza is van. Mert ámbár Wollaszton eleinte az imelyt igenis remekül kezdé rajzolni , de további képzelgése mitsem ér. Hogy róla kiki szabadon ítélhessen, mi az ő véleménye. „Minden , ki önmagán érez­te az imelyt, abban megegyez, hogy a fejszédelgéscn kivűl f

Next

/
Oldalképek
Tartalom