Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

8. szám

— 223 — ben a 3-dikon mint legnagyobb fokon a gerinczagy szürke es velős állománya között megszűnik a külömbség sőtt az fehér téjfel alakú kásává változik. Alágyulat vörös ha a vertorlodás vagy lobnak következménye, a vörös lágyulat idővel sárgává tér át. Leginkább kivan téve n bántalomnak az agyékgerinczagy, a lágyulat néhány vonaltol több hüvelykre terjedhet, s a gerinczagynak majd egyik majd másik részére szorítkozik — majd pedig az egész állományát keresztül hatja. Ezen bántalom kórhatárzatát nyomo nehezségeket értekező kiemelvén, áttért a kort jellemző tüneményekre, mellyek leginkább az előment lobos jelensegek után lassan fejlődnek ki , járás közben a beteg hamar elfárad , lábait nehezen emeli, a kereszt csontban gyakran fajdalmakat érez — mellyek az aranyérnek szoktak tulajdoníttatni — ezekhez járul csakhamar hannyabizsergés, szélhiidéses alapot, a lagyulat hclyehezképest, majd az al- majd a felvégtagokon , mikhez későp főként a hajtó izmokon zsugorodások csatlakoznak s a tengélet mindinkább alább szálván lassanként, a vizkoros betvegy fejlődik ki. Ezután elsorolá előadó, a támasztó okokat legártalmasbnak állítván a venust és onaniát. A gyógymód leginkább, a kor kifejlődése-megakadályosztatásában áll — mert később, még a dicsért elvono szerek száraz köpölyok moxa , belülről a szénsavas hugyag sat. csak kevés sikert nyújthatnak. Igen nagy éldelettel halgatta volna a gyűlés, ha értekező a gerinczagy egyéb bántalmait, a gerinezvizkort, a gerinczagygutát , a gerinezgumőkort neinkülömben az igen gyakori gerinczagy ingerültséget, melly gyakran hysterismus alak alatt tűnik fel »at. az előbeni két korhoz hasonlo szabatossággal sziveskedik vala tárgyalni, de idő rövidsége miatt egyetemi tanár ur ezt egy más alkalomra halasztván Az előadottakról élénken folytak a vitatkozások. Elnök ő nagysága mindenek előtt figyelmeztető ügyfeleit miként e napi renden levő kór körüli tapasztalatok közlése igen tanulságos leend, kivált ha azon túlzókat kik ujabb időben mindent az gerinczagyban keresvén vastag köteteket irtak össze e bántalmakrol nem utánozván csak a tiszta tapasztalat korlátai között inaradandunk. Piskovich János főorvos , különössnek tartja , hogy bár a gerinczagy erősen fedve mélyen fekszik, még is külső nyo-