Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)
8. szám
rulván még általános rángások is. Mi csuda ha illy esetek az orvosokat arra birlák hogy a bántalmak fészkét a gerinczagyban keressék; azomban koránt sem vagyok hajlandó minden csekély vagy tán nagyobb gerinczagy fájdalmaknál is , azonnal a gerinczagyot vádolni; jol tudván hogy az életmüvek koros bajaiban részesülnek annak idegei is, ha már ezen idegek n gerinczagybol származnak, akkor épen nem ritka tünemény, hogy e bántalom az ideg eredetére tehát a gerinczagyra viszszahasson; s ott korjeleket idézzen elő ; és valóban sem a felszínes tudákos sem a durva empiiicus, hanem csak a kor jeleket kellően méltányló mivelt orvos és alapos tapasztalat fogja megkülömböztelni, hogy a fájdalom visszahatott e ? vagy a gcrinczagy eredeti bántalrnának szüleménye. Megemlítvén ezután mikint a szélhüdések főleg a végtagok ezélhüdései — mint n mindenapi tapasztalat bizonyítja — nem ritkán a gerinczagy életmüves bajainak következménye; miilyenek a kiizzadmányok , iágyulatok , sorvadások, kéményedések , vagy a gerinczagy álképletei: értekező tűzetessen a gerinczagylobot s lágyulatot taglalta; annyival inkább mert ezen korok nui.lt évben az egyetemi korodán, majd tüdő majd szivlob álarczában , feltűnően sokszor fordultak elő. Előre bocsátván értekező ezen gerinczbántalmak korboneztani tüneményeit, utánok a lobos korjclekrc terjeszkedett meg pedig semmi gyakorlati hasznot nem látván abban, hogy a gerinez-, kér és agy-lob külön választassák — már csak azért is mert ezek külön válva igen ritkák — e két bántalmnt együtt tárgyalta. Bonczolásnál következendők találtattak A gerinczagy kérei vérrel be szürődvék, a kemény agykér vastagabb a lágyagykér homályos , savós vagy képződékeny kiizzadmányal bevonva a hártyák gyakorta egymáshoz nőve találtatnak, a gerinczagy rozsa szinű egyes setétebb foltokkal vagy vonásokkal , a váglapokon vérpontocskákbol vér ömlik gyakorta duzadt , szövege mindig meg változott, még pedig ritkán szokott keményebb lenni az épnél, töbnyire lágyabb, állománya szennyes kásává válik , a szürke állomány többszer bántalmas mint a velői. Jellemző korjelek a korhatárxalnál a lazas mozgalmakon kívül, mellyek világos regeli enyhülés és estvélj nehezbülésekkel járnak — a szuro szaggató égető feszi-