Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

7. szám

— 202 — sápkórosoknál sokkal rilkábban veszik magoknak ezen kimenetelt, mint más tetszőleg egésséges leánykáknál. — A vegytani eredményekre támaszkodva azt is megdönlhetlcn igazság gyanánt vették fül, hogy a gümőkórnah mindég vérszegénység, az életmúség gyengeségén alapuló állapot szolgál alapúi, miként azt rendesen a régibb orvosok állal habi/ns phlhiticus nevezet alatt följegyezve találjuk ; s az orvosok nagyobb száma egy llroussuis és Lallematid azon véleményét, mint hibásat visszautasító, hogy a gtimőanyng gyuladás terménye, vagy hogy ez annak alapul szolgálhat. — Olly sokszor megvitattatvnn már ezen hibásnak elismert vélemény, talán haszontalan is volna a giimők támadása módját gyuladásból, itt újra védni akarni ; és habár ez utolsó támadási módot, mint egyedülit és kizárólagost fölállítani, Dem is épen az én nézetem , mégis nénielly ujmutatások részint a kórodai tapasztalatból , részint pedig vegy-kórboneztani szempontból kölcsönözve itt talán helyén volnának , mellyek a giimők támadását előrement gyuladásból mint valószínűt gyanitathatnák ; éspedig a betegágynáli tapasztalatokból: 1-ör. Nem mindég a gyönge, szőke, tüdővészes hajlam az , mcllynél mindég a gümőképződéssel találkozunk ; sőt inkább kétségtelen észrevételek azt bizonyítják, hogy a gümők erős, izmos testalkatnál is kifejlődnek. 2 or, Az orvosi gyakorlatban igen gyakran jőnek elő betegek a mellüregi életművek lobos bántalmaival, mellyeket minden természettani vizsgálati módszerek annyival inkább lobosaknak ismertetnek meg , minthogy épen ezek legkisebb nyomát sem engedik fülismerni a giimőlerakodásnak , és mégis épen ezen gyuladásos jellemű betegségek mennek át igen gyakran gümőkbe , olly körülmények összetalálkozósa mellett, mellyek a betegség rendes folyamatát megzavarni képesek, (millyenek az rosz étrendi magatartás, meghűlés a tüdőlob utáni Iábbadozásban, hirteleni, a lábbadozó testi erejének meg nem felelő testi mozgások), még akkor is, ha a hajlam ezen bánlalomra nem volt épen kitűnő. — Ezen tapasztalat nevezetesen az, mellyet vegy-kórhonezfani szempontból nern lehet ignorálni s mellyet maga Engel is bevall azon megjegyzése állal, hogy az olly tüdő-giimőkórt, melly mint lobtcrmény lép föl , kezdetben alig lehet a niájosod.ístól megkülönböztetni; továbbá némclly güinős kiizzadniányok ne-