Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 9. kötet, 1-25. sz. (1846)

7. szám

— 200 — állítani, minthogy a Brighth-féle bajróli alapnézet még cgyátalában nem meghatározott, mellőzve azt, hogy egy Chrisiison és Simon tapasztalatai szerint ezen baj lényegének a vér ama változásában kell állani, hogy abban húdanyag (Harnstoff) van, 8 a helyett, mint mások fölteszik, a hódban fehérnye pótlólag jő elő , s minthogy ezen betegséget rendesen lázzal tapasztalták csatlakozva, hajlandók voltak, s most is hajlandók azt a veselob sajátságos alaka gyanánt tekinteni , minélfogva az számos orvosoktól fehérnyés veselob (Nephritis albuminosa) nevezettel jelöltetik. S bár mennyire legyenek is hajlandók a Brighth-féle baj támadására nézve egy különös ketvegyet szükségesnek tekinteni, mégis épen a fehérnyének tetemes mennyiségbeni előjövetele egésséges, nehéz tésztás ételekkel élő emberek vérében, miként más oldalról annak a vizelletbeni előjövetele vörheny után, ugy szinte az is, hogy számos Brighthféle vesebajban szenvedő egyéneknél a vízkórnak minden jelenségei hiányzanak, eléggé bizonyitja azt, hogy a vizkór s Brighthféle veseelfajulás egészen különböző állapotok legyenek. És valóban az még vizsgálatot igénylő véle mény, hogy váljon a fehérnyetartnlom nem követközménye-e mindenkor egy sajátságos gyuladásos vesebajnak, minthogy Rayer és Becquerel egyszerű veselobnál is fehérnyét talállak a vizelletben, s ennélfogva, hogy váljon a féhérnye kiürülése nem ollynn-e a veselobra nézve, mint a millyenek a köpök a takhártyákra nézve; a nélkül egyébiránt, hogy a húdanyag előjövetele a Brighthféle bajban szenvedők vérében ezen tárgyat kimerítené, minthogy a cholerás betegek vérében is találtaték húdanyag s e két betegség bizonyára igen különböző állapot. Nem akarom ez utolsó betegségrőli vizsgálatokat nagyon messzire vinni, hanem csak azt jegyzem meg, hogy azon fölvilágitás is, mellyeket Engel által kórboneztaai szempontból nyertünk a savós belvegyről, nevezetesen pedig , hogy az mind a hyperinosis, mind a hypinosis után támadhat, igen csekély gyógytani hasznú, s alig képes ama betegágynál igazolt gyakorlati nézetet a forró lobos, és idült vizkórról kipótolni (minthogy az első gyakran átmegy az utolsóba). És valóban n régibb iskola nézete, mellyet ugyan az újabbak sem mellőzhetnek el, a leggyakorlatibb , hogy t. i. a viz-