Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)
4. szám
— 55 — ~ * hogy a higanygyógymód sem kizárólag nem szükséges, sem egyátalában nem elvetendő. — 1. Szinte közönséges azon vélemény, hogy a bujasenyv az újabb időkben szelídült, De e mellett bebizonyitatlan marad, hogy váljon ennek oka gyanánt a ragály csekélyebb erélyét, vagy a gyógymód végetlenül megjavulását, az életmód ruházat s tisztasággal stb. egyetemben, kell-e tekinteni. Olly körülmények között, millyenek a 15—ik és 16-dik században összeműködtek, elhanyagoltság, piszok, tisztátlanság, rossz élelmezés, háborúk, nemi kicsapongások mellett„ főleg különböző néptörzsök ök között, semmit sem kell a szelídségre nézve magyarázni, és a ragályosság is olly fokra emelkedhetik, inelly a 15-dik századbelinek keveset enged. A Sibbetis még ma is pusztán egyiittalvás, csókok, edények közös használata stb. áltel ragad el s Wills szerint 1835 ben a ragályossága olly fokra emelkedett, hogy minden közlekedést el kellett tiltani. De főleg a másodrendű bántalmak azok, mellyek élénkségöket s makacsságukat tekintve a hajdaniaknak keveset engednek s kártékony befolyásukat a még nem születettekre is gyakorolják. 2. A bujasenyv természetes lefolyása módjár éli igen elterjedt nézetet kell vizsgálat alá vetni. Hir?ittr\ő\ fogva, ki nem engedte meg azt, hogy a bujasenyvben is van öngyógyulásra hajlam, hanem folytonosan előrehaladó szétdúló folyamatot vett föl, mellyet csak pusztán higany s minden esetre orvosi behatás által lehet megállítani, nagyobb részint ezen véleményben voltak. Azonban ezen vélemény hibásnak bizonyodott be. A sokszeiü tapasztalatok higany nélküli gyógymódokkal, miként egyes észrevételek oJly egyéneknél, kik minden gyógymódtul megtartóztatták magokat, megczáfolják azt. A bujasenyvben is, miként más bántalmaknál, ugyanazon ingadozások köszöntenek be a körfolyamban, t. i. javulás megállapodás sőt félbehagyás is a mesterség hoazárulta nélkül, mire ismét a baj sulyosbulása vagy a zavarok egészen új lánczolata következik. A későbbi kórszakokban mindazáltal elenyészik lassanként a rendetlen periodicitás. A helybeli bántalmak változatlanul megállapodnak vagy lassanként sulyosbulnak, a beteg mindinkább fogy s gyakran folytonos lappangó lázban szenved. S miként végre néha olly bántalmak mutatkoznak , mellyek
