Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

4. szám

50 — zését, minek közepén egy szivacsos állomány emelkedett fök A köldökzsinór hosszasága s alkotósára nézve egészen szabályszerű volt, a nagy sértetlen méhlepény burokjaival egyetemben a szülés után legott meglett ; a vérzés csekély volt, s az anya olly jól érzé magát, mikép csak rendes szülés után lehetséges; ugy szinte az egész gyermekágy is minden orvosi segély igénye nélkül folyt le. Az imént született gyermek az egésséges , érett magzat minden jeleit viselé , csak a pöhöly (lanugo) — legkivált a hátán — volt nagyon hosszú, mikép ez 8 hónapos magzatoknál szokványos. A csecsemő teste hossza 17 hüvelyknyi , súlya 7V2 fontnyi volt. Feltűnt e gyermeken állathoz hasonló külemü feje, a fejtető szilakja hiányzott, az oldalfalcsontok és a nyakszirtcsont egész a szemöldiv (arcus supraorbi'alis) magasságaig valónak kifejlődve. A fejtető táján tallérnagyságu karélyos , szivacsos tapintató, vékony vörös bőrkével borított duzzadás látszott, mellynck hátsó felén kérges tapintatu , ezüst garagnagyságu , a nyakborékkal összefutó bőrszilak észleltetett. A fölötte tökéletlenül kifejlődött kaponyacsontok durványai (rudimentum) domborúan befelé hajlottak. A gyermek három napig élt, apr. 17—kétől 20-aig s ezen idő legnagyobb részén át meglehetős nyugodt álomban szendergett; könnyeden lélegzett, mi alatt nyilván látható vala a fej szivacsos részének föl s alá hullámzása; a sziv rendesen vert, a bőr hideg, sötét-vörös volt; a végtagok mindig hidegek és kékesek valónak. A szemöldök nyomai sem látszottak, mi a fejnek sajátlagos rut alakot kölcsönö/.e. A jobb szem mindég zárva volt; a szemhéjak szélhúdésesen lelógtak, s föltárva azokat előtűnt az aszott szemgőmb, a szaruhártyán lé'ező kéreggel ; ellenben a bal szem nyilt, élénk és ép volt. A csecsemő minden tagai szabadon mozogtak, szózata azonban igen bádjadt, sirása pedig inkább nyőszörgéshez hasonlita. — A kisded csak csekély tápszert fogadott el , az emlőt pedig épen nem; de ha tejet vagy levest kalánkával szájához vittek, azt mohon beszopta, de a nyelés alatt legott fuladási tünetek lepték meg, mellyek heves rángafódzásokkal párosulva néhány perczig tartottak, s majd lassanként megint mély belélekzéssel önkényt elenyésztek. Néha bár csekély mértékben feketés epesár ment el, s barnássárga hugyfoltok is látszottak az ágyneműn.