Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

22. szám

— 338 — kott nyári magyar időjárás meglehetős meleg napokkal, és hideg éjjel kkel. Tavaszutó s nyárelő havaiban az egésség állap

1 fa a rekkenő me'eg daczára igen jó volt, meghűlvén szeles , esős idók általa lég csúzos és hurutos bántalmak mutatkoztak , s csak akkor, midőn a nappali és éjjeli hévmérséklet nagyobb ellentétbe lépett, fejlődék ki a jelen epés váltólázak járványa, és pedig olly terjedelmesen, mint azt 1831diki cholera óta szóló nern tapasztalta; tüneteire nézve más évi illyetén járványoktól átalában nem igen különbözik. ha csak , hogy a láz egyes rohamai s azoknak szakai nem annyira kúlönö/.öttek , mint más években , s az utódi senyv korábban fejlődik. A gyógyítás előre bocsátván az, olvasztó epeiiritő gyógymódot , szokott módon kínallal s kérésen történik. 73. Dr. Jankavich. Néhány sorvadó lázas betegeinél a ruggyantát megkísérté, tapasztalatait azonban jövő ülésben bővebben adandja elő, a sorvasztó lázakról lévén szándéka szólani. Dr. Schlesinger. Semmi különös hatást nem tapasztalt tüdővésznél a ruggyantától, mellyet olajolvadékból készült töinlöcskékbe adott. Néhány betegeinél az étvágy megromlott.— Az idei járványt illetőleg: azt az idő változékonyságából, a naopali s éjjeli hévmérséklet nagy különbözéséből származtatja , tüneteire nézve megjegyzi , bogy a fázási időszak csekély , rövid, a forróság 12—24 óráig is eltart. Julius utolsó tizedében valóságos choleraalakban lépett néha föl, egy esetben 20 órai húdrekedéssel, a rohamok nyomata minden-, vagy harmadnapi összefolyó, a láz természete epés, a hideg stadiunia alatt epés hányás mutatkozván, vagy együttszenvi köhögés. Legczélszerúbb a hánytató, hashajtó csak néha sikeres, kínainak alkalmazása kivált a folytonosulónál szinte 30 szemerig szükséges a láz Jecsilapítására. Dr. Halász. Tavasz elején az idén tiidölobok fölülmúltak gyakoriságok által minden más járványos kórokat, például a hagymázt , vál'ólázat; hevesek, terjedelmesek voltak* némi ideges tünetekkel, de kevés köhögéssel jártak, sa tüdőknek leginkább fölső karélyiba fészkeltek, hánytató borkő nagy adagai ellenük haszonnal alkalmaztattak. Május és júniusban a csúzos jellem tíint elő, leginkább a mellhártyát, de szinte a szivhurkot és bélhártyát is meglepvén , később aztán