Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)
21. szám
— 333 — ár helybeli idegizgékonygágon alapul, s az által tartatik fön. A kifolyás igen híg s nem sok , izromonként gyakran egészen megszűnik, a nenirő részek kissé melegebbek , mint egésséges állapotban, a borék összehúzódott a herék körül, e mellett éjszakai magömlések, s estveli csekély lázas mozgalmak jelentkeznek." Ezen szer terecsenként rendeltetik minden 3-4 órában , s egész egy nehezékig lehet növelni az adagot; s minden adag után fél csésze tejet kell inni ; a nemző részek káforos , fűzacskóval boritatnak be; 6—10 nap múlva tetemes javulás s lassanként gyógyulás köszönt be. Fő kelléke a gyógymódnak , bogy a szarvas rozs jól tarlasséks — ( Nene med. chir. Zeit. J84Ő.) Gyakorlati észrevételek a Matéico gyógy sajátságairól. Ezen péruban vadon termő fa leveleit, mellyet Martius (Pharm. Centr. BI. Jan. 1843 ) a bundi (phlomis) egyik faja, mások uedig keskenylevelú bors gyanánt írnak le, az indusok úgy használják mint fanyar szert, mit Dr. Munro tökéletesen helybe hágy. Ez időtől fogva ezen levelek Angolhonban sokszerii alkalmazást nyertek. Hogy ezen szer gyógytani sajátságait fölismerje Dr. Hunter Lane, kísérleteket tett a Mattico levelei forrázatáva! (egy obont 8 obon vízre) és fesfvényével , (melly akként készült , hogy a levelekből harmadfél obon 14 napig pálitatott 8 obon léiben); a kísérletek eredményeit alább látandjuk. A használandó leveleknek begyes, láncsaképü s mélyen ránczoltaknak kel! lenni, alsó fölületök halvány-zöld, fölső fölületök pedig sötét-zöld, hosszaságuk 3—6 hüvelyk, szélességük '/ 2—1 hüvelyk, s tekeképü gyíipetekbe szerkesztvék s valószínűleg nedvesen elrakottak. A forrázat és fesívény halvány-zöld szinű , gyönge illatos szagú, s fanyar ízű. A sósavas horgéleg s az erre következő könkénegsav által tetemes mennyiségű cserei csapódik le belölök s egy égényben olvadhatlan állomány (Mattiéin?) A forrázat adaga átalánosan V 2—2 obon ; befecskendésre szerző 4 obont használt; a festvény adaga pedig 1—3 nehezék. Minthogy ezen készítmények fanyar s kissé izgató sajátságokat tanúsítottak , szerző mind azon betegségekben használta azokat, mellyekben a szenvedő rész hajszáledényeinek zsongja hiány-
