Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

21. szám

— 326 — rendszere (Schola iatrochemica) f ámbár a test folyadékaiban csak égvényeket cs savakat, merő lészeiben csak lepároló készületet látott? — Még többet mondhatnék, hanem kimélem önök drága béketürését. Sajnálva tekintünk inai nap a múltkor efféle tévedéseire ; ámde azért szemesek legyünk , hogy az utóvilág méltán ne sajnálkozzon a mieink fölött. Ilogy pedig ne csalatkozzunk jeles, de még forrongó korunk megítélésében; a történetben keressük az igaznak jellemző tulajdonait, hol majd látandjuk, mikép a vélemények koholmányait eltörli, a természet végzéseit örökíti az idő. Addig inig gyógyászat létezendik , a hippocratesi természeti i/sgálatnak megmoradand értéke, és oily fölfedezések, millyenek Harvey vérkeringése, Jenner Edvard védhimlóje, vagy liichat Eerencz szövettana . soha meg nem czáfollatnak. Az orvosi történeltannak efféle gyümölcseit fölsorolni, soha talán kívánatosabb nem vala , mint mai nap, midőn a jelen működéseibe egészen elmerülve könnyen már az orvosi Eldorado birtokában lenni képzelhetnék magunkat. Hogy ezen hibától menekedjünk , szabad legyen élnem egy német írónak magyarosított szavaival, meliyekben az talán túlságosan, de nem alaptalanul rajzolja a jelenkor orvosi tévedéseit : „Ez idő , mellyben élünk (igy szól) mint átalában, űgy különösen az orvostanra vonatkozólag rendkívüli , és csudálatos. Mint az ég fellegei, és a tenger hullámai, űgy kergetik egymást az orvosok Sto/l szerént járványosán uralkodó tanvéleniényeik , és a mi tegnap még fönforgott, az ma nyak- n veszélyeztető ugrással legalantabb találkozik. Metaphysicusok, idealisták, erőnüivi és vegyészi gyógyászok , kisérlő és élettani orvosok, természetbölcselók , mysticusok , Cialen-és Paracelsus-féle orvosok; Broussais , Rasori és Schönlein , kit nein értenek, hirdetői; lioino^opatliák , isopathák , honioeopathi-allopathák , Le Roi- és Morrison-féle orvosok, niágnesi és vizi gyógyászok, kaponyavizsgálók, és tudja isteu még hányféle orvosok az Isistemplom előcsarnokában olly élénken váltanak szót, hogy Habel tornyán lenni, vagy azon intézetek egyikében, mellyek Reil szerént a nagy világot kicsinyben másolják, az az elmekórodában tartózkodni vélné magát a hallgató." Jahn „Sydenham" nevü munkájában 1840.