Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)
21. szám
— 324 — Hogy ezen talán költői képbeszédnek látszó állításom hitelt nyerjen , az ősi kornak tisztelt árnyékait hi vom bizonyságul. Van- e inai kórtanunknak jelesebb része a mellbetegségek kórisméjénél, mellyel mintegy csalhatatlan dogmával dicsekszik a mostani gyógyászat, s azt büszkén napjaink dicső szüleményének hirdeti. Ilanem halljuk csak, a mit Hippoerutes a károkróli második könyvében egy lég-genymellről mond: „Miután egy erős székre ültetett a beleg, ki nyáj loll kezei segéd által tar látván , teste a tálaknál fogva rázassék meg, hogy illy mádon meylekesseu hallani, melly oldalon legyen képes a betegség hangol előhozni.'''' És másutt egy tüdővizenyes esetnél : „Midőn viz gyülekezik a tüdőben, akkor láz, köhögés, rövid és sebes lélekzés van jelen; ha pedig füledet hosszabb ideig figyelmezve tartod a beteg oldalához, olly sziszegést hallasz benne , mi no az eczefé. i ( Itt szükségképen eszembe jut, hogy a 19 éves Laennec Tivadar 1800-ban Parisba jővén, szaki tudományán kivűl rendkívüli szorgalommal mivelé a görög , cs latin nyelvet is, tnelly utolsóban egy 1804. kiadott munkájában Hippocrates-ről értekezett — 1815-ki februárban société de l'école nevű intézetbe hozott egy mellkóros beteget, mcllynél Hippocrates fönemlített módja szerint számos tanúkkal hallatta a hullámzást. Ugyanazon évi május l-jén értekezést olvasott a hallgatódzásról , 11-ikén pedig legelőször nyilványos kísérletet teve a hallgacsőv el. — Ezeken ki nem látja as új orvosi tannak igen régi eredetét ? a A régi görögöktől a haslég- és vizkórságnak mcgfkiilönbö itetcscre használtatni szokott kémlelési módot Anenbrugger Lipót a mellbetegségekie alkalmazván 1761. azon munkát bocsátotta közre, mellyből később 50 évvel Corvisart a mai kórismének egy nélkülözhetlen eszközét merítette, a kopogtatást , t. i. Egy tisztelt barátom által ezen egyetemnél fényesen képviselt újabb tanulmány , mellyet Parisban Cruveilhier, Bécsben Bokitanszkg Károly jelen dicső polczárnemeltek; a korboncztan t. i. eldődeit a 16-dik században találja, és ámbár sajnálva nélkülözzük Vesal Andornak elveszett kórboneztani adatait : az említett tanulmánynak ősi méltóságát mindazáltal elegendőkép bizonyítja egy Sepulchretum czimű kórboneztan ,
