Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

20. szám

— 318 — évszakok különféleségéhez képest, tetemesen változnak , úgy különféle és ellentétias kórhajlamok is idéztetnek elő. — Ugyanis a nyár mel-gsége által a rostok ingerlékenysége iesiilyesztetik, a test nedvei, de főleg a vér, duzzadoznak, n vérkészifés tökéletleneld). a vérben a s/.éneny határozott felsőbbséget s szélbontásra hajlamot nyer. a légzés kissé nehezít telik s a vérrendszerben átalában a visszéri jellem túlnyomóvá lészen. Onnan a verőczéri rendszer fölmagasztalt cselekvősége miatt az epeelválasztás siettetik, midőn egyszersmind az emésztés és áthasonldás hálráltatik. A vér duzzadozása miatt a nedvek a test fólszine felé hajtatván, midőn egyszersmind a pefyhesztó kiilineleg állal a kiilbőr nagyobb cselekvőségre késztetik , a test nedvei kipárolgása legmagasb fokra hág. — Midón mind ezek a vén endszer életiségének lehangitását tanúsítják, addig az ellenkező életfaetorban, az idegrendszerben ellenkező állapot vételik észre, t. i. az áfalános érzékenység felmagasztalása, s valamint a nap és földgömb között nyárkor a legnagyobb erőbeli kölcsönhatás félre nem ismerhető, úgy bizony s, hogy az emberi élet »ínségben is ama két tényezők az ellentétiség legmagasb fokára jutnak el, még pedig rendes viszonyban a nyáriság jellemével — Sajátságos kórhajlam, és kórságok azok. mellyek nyári időb»n mutatkoznak, s mellyek sajátságos , egyenesen a nyárhoz kötött jellemét mindannyiszor észleljük. — E kórtünemények macrocosmusunk sajátszerüleg fölmagasztalt életéből veszik származásukat, melly nyárkor éri el tetőpontját, midőn t. i. a melegség, világosság, a légköri lég tágulása szinte kórlárnasztólag növekszik, a berzesség hatályossá lesz, és az öszszes természetben az életmüves testek szétbontása gyorsan és erőtellyesen előhalad ; onnan van , hogy épen nyárban éri el a tengélet tökélyét, s hogy az emberben a vérrendszer, mint a reproductio élet egyik fő eszköze hő nyáron szenved legnagyobb változást, s végre, hogy az ember nyáron leginkább a tengélet kórságainak vagyon alávetve. Ellenben télkor a test rostainak ingerlékenysége növekszik, a vér sűriidik, a vérkészités élénkebb lesz, s az éleny benne túlsúlyai bir ; a légzés siettetik, a vérüteri jellemet ölt öl, az emésztés és álhasonlitás erősbül, a zsongifó kiilbideg a kiilbőrt szilárdítja, s a vér a test belürei felé nyomul. —