Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

19. szám

— 298 — * lyagesaképzés; Schwan elmélete az életmüvi sejt alakulása felől stb. A górcsőnek köszönjük a morphologiának minden ujabb fölfedezéseit , a górcsőnek segedelmével lehet az életműveket elemi alakaikra visszavinni; ez mutatja az edényrendszert zárt alakban , ez tanit a vérfolyadék cs vérsejtek közti különbségre, s arra, hogy az idegek az életművekben nem szabadon végződnek , hanem megkanyarodnak s központjaikba visszatérnek, hogy az ideg fonalak soha sem ágaznak el, hanem mindenkor egyenes vonalban folynak le, hogy a dőczrendszer összefüggésben van a központokkal, s különözését csak az alárendelt központi részek képződése által nyeri, mellyek ugyanazon elemekből , t. i. összehalmozott idegsejtekhói és rostokhói állanak ; úgy szintén reménytellyes az idegtermészettan haladása. Az életmüves vegytan mélyebb belátást szerez nekünk az életművek szerkezetébe , és az elemi vegybontásból következtetéseket tehetünk az összetevési vegytan (synthetische Chemie) törvényeire. De bár az életmüvi vegybontások igen tanulságosakis, orvos gyakorlatrai értékök mégis igen korlátozott; ha meggongoljuk, hogy azon kórterményben, mellyel a vegytan foglalatoskodik, épen az életmüves, az élékeny (vitális) elem hiányzik. A vizsgálatok t. i. nem tétethetnek meg a kórfolyam alatt az illető életművekben , s bevégzett folyam után sokszor egészen más tény mutatkozik. Ilalad szintén a kórboneztan, s ámbár ez csak végeredményét, nem pedig kezdetét és kifejlődését mutatja meg valameliy bántalomnak , mégis az élettantól méltányosan segítve azt is némelly esetekben valószínűen megteheti s igya kórismét tetemesen könnyíti. Csak az átalónos kórós gyógyszertan panganak még nagyobbrészt régi bizonytalanságukban , ezen két tan nem vala képes csak némi tevőlegességre is fölvergődni , melly a gyakorló orvost, a betegágynál kielégítette volna. — Még jelenleg ig minden nap hallhatni az alhasi vérbőségről, verőczéri pangásról, rekedésről, aranyérről, idegeihangolásról, járványos kórneintőről, öröklött hajlamról, fejlődési és csökkenési kórokról, genyről, stb. szólani a nélkül , hogy ezen kifejezéseknek valami okos és kielégitő értelmük lenne. — A gyógyszertan sem képes ekkorig az átalónos gyógyjavaslatokból szigorú kiilönböztetésekbe bocsátkozni, a helyett, hogy azösmeretes szereket, mel-