Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)
7. szám
— 107 — ~ Adalék a heves düJmirigylob kór- s gyógy tanához. A heves dülmirigylob ritkán támad idiopalhice, hanem szinte mindég csak rukonszenvileg, jobbadán a húdcső mellső része lobos bántalmának kiterjedése vagy kóráttétele által, s igy leginkább élénk vagy hirtelen elnyomott takárok követköztében. Kórjelei következők : a beteg, szinte folytonosan tartó takaros kifolyás mellett, kivált vizeilés alkalmával a csónakképíi ároktól a fancsontokig, gát, hólyagnyak 8 végbélnyiiásig elterjedő húzódó fájdalmat érez, melly annyival kínosabb, minél gyakoribb a vizellésre való ellcnállhatlan erőlködés, s akkor legérzékenyebben dühöng, mikor a hólyagból kinyomott, rendesen csak lassan s vékony sugárral gyakran csöpptriként kitakarodó rizeiieta hólyagnyakon hatol keresztül. De a vizeilés idején kiviil sem ment a beteg soha a fájdalomból, hanem folytonosan nyomást, teliséget, fájdalmat érez a gátban, s olly nehézséget a csípőkben s leverettséget a ezombokban, bogy a járás alkalmatlan, sőt az állás is terhére van s gyakran lehetetlen. A végbélen általi vizsgálatnál érezhetni a forró, duzzadt, igen fájdalmas élénkül kopogó diilmirigyet, az egykorúlag gyakran megdagadt seggnyilás körüli aranyeves visszerekkel; s érzékenységüket a betegek rendesen úgy fejezik ki, hogy azt érzik, mintha egy nagy, nehéz gombolyag feküdnék ott, mellynek lenyomata valóban az élénk tenesmus közben elmenő bélsáron is , mély barázda alakéban észrevehető. A baj igen magas fokánál, a hólyagnyak dagadt diilmirigy általi összenyomása követköztében lehetlenné lesz a vizellet kiürülése , melly kórjelekhez aztán , a hólyag heves gyuladásos bántalmának, a robajos lázas ellenhatásnak s izgékony egyéneknél az idegrendszer rokonszenves megtámadásának kórjelei is csatlakoznak. Csak ritkán, talán soha sem végződik ezen betegség halállal, gyakrabban megy által tályogképződésbe, s leggyakrabban idült daganatba s keményedésbe , nieily aztán az egész életen át tart, minden netalán új takarnál ismét heves gyuladássá fejlődik ki s folytonos desorganisatio s térimenövekedés közben , gyakran csak a késő életkorban sokféle bajoknak forrásává, s egy kora