Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

6. szám

— 9() — gyuladás izmeredségbe végződik a tag egészen használhatlanná tétetik. JVehány példa fölvilágitandja ezen 3 tétel valóságát. Vegyük föl például a sipcsont - lábizület gyuladását, mellynél a láb belső széle fölhuzódik s a czotnb a kiilső lábszélen nyugszik , ezen helyzet által az iznedhártya , az izületi szálagok , izmok , edények és idegek kifeszítetnek a lábizület külső oldalán, elveszítik rugékonyságokat, s előmozdítják azáltal a gyuladás terjedését, az evesedést stb. A coxarthrocace-ban gyakran azt hiszi a beteg, hogy baján az által könnyít s fájdalmait úgy enyhíti, ha czoinbját a másikhoz közelíti s befelé fordítja. Ezen rossz helyzet követköztében a tokszálag kivülről kifeszítetik, s a czombkoncz feje hajlamot nyer legkisebb alkalmi oknál is az izvápát hátrafelé elhagyni; ha tehát a szálagoknak hiízamos ideig tartó feszülése által, azoknak mganyossága csőkken vagy egészen is elenyészik , a czombkoncz feje valóban kiíiczanilik föl - és kifelé. Ha végre a térdiziilet van meggyuladva , s a nagy hajtásnak (flexió) térdben , mellyet a beteg önkénytelenül tesz, elejét nem vesszük, ez esetben, ha az izlob izmeredségbe végződik, a meghajlott végtag annyira terhére lesz a betegnek, hogy azt alig használhatja,s szinte kénytelen ohajlanhhogy alszára vágattassék el, s ekkcnt falábon legalább kényelmesebben járhasson. A czélszerü helyzet ezek szerint izületi loboknál az , mellyben a tag egyenes, kinyújtott helyzetben van s az iznedbátya, miként az izületi szálagok is minden oldalról egyarányos feszülésben léteznek. Illy módon önkénytes flczPiulás nem követközhetik be, s ha izmeredség támad, a tag annyira használható lesz, a mennyire csak lehetséges. Most már az általam alkalmazott erőmúvi kezelésre megyek át a csip-, térd- és lábizületi loboknál, s eredményeit lelkiismeretesen adom elő. — Térdizlob. Minden ezen bajjal küzdő betegek, kiket alkalmam volt orvosolni , térdöket kifelé fordították , s többé vagy kevesbé meghajtották ; ezen hamis helyzetben a sipcsont a czornbcsonttal egy kifelé szökellő szögletet képez, mikor is az ott helyezett iznedhátya, miként az oldalsó szálag is szükségképen kifeszítetnek 8 ez által az ízületben kifelé való íiczamodásra hajlam keletkezik. Hogy a térd czélszerü helyzetbe hozattassék , a beteget egy vizirányos matróczra tél e-