Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 8. kötet, 1-25. sz. (1845)

6. szám

— 9() — gyuladás izmeredségbe végződik a tag egészen használhat­lanná tétetik. JVehány példa fölvilágitandja ezen 3 tétel való­ságát. Vegyük föl például a sipcsont - lábizület gyuladását, mellynél a láb belső széle fölhuzódik s a czotnb a kiilső láb­szélen nyugszik , ezen helyzet által az iznedhártya , az izü­leti szálagok , izmok , edények és idegek kifeszítetnek a láb­izület külső oldalán, elveszítik rugékonyságokat, s előmoz­dítják azáltal a gyuladás terjedését, az evesedést stb. A co­xarthrocace-ban gyakran azt hiszi a beteg, hogy baján az által könnyít s fájdalmait úgy enyhíti, ha czoinbját a másik­hoz közelíti s befelé fordítja. Ezen rossz helyzet követköz­tében a tokszálag kivülről kifeszítetik, s a czombkoncz feje hajlamot nyer legkisebb alkalmi oknál is az izvápát hátrafelé elhagyni; ha tehát a szálagoknak hiízamos ideig tartó feszü­lése által, azoknak mganyossága csőkken vagy egészen is elenyészik , a czombkoncz feje valóban kiíiczanilik föl - és kifelé. Ha végre a térdiziilet van meggyuladva , s a nagy haj­tásnak (flexió) térdben , mellyet a beteg önkénytelenül tesz, elejét nem vesszük, ez esetben, ha az izlob izmeredségbe végződik, a meghajlott végtag annyira terhére lesz a beteg­nek, hogy azt alig használhatja,s szinte kénytelen ohajlanhhogy alszára vágattassék el, s ekkcnt falábon legalább kényelme­sebben járhasson. A czélszerü helyzet ezek szerint izületi lo­boknál az , mellyben a tag egyenes, kinyújtott helyzetben van s az iznedbátya, miként az izületi szálagok is minden oldal­ról egyarányos feszülésben léteznek. Illy módon önkénytes flczPiulás nem követközhetik be, s ha izmeredség támad, a tag annyira használható lesz, a mennyire csak lehetséges. Most már az általam alkalmazott erőmúvi kezelésre megyek át a csip-, térd- és lábizületi loboknál, s eredményeit lelki­ismeretesen adom elő. — Térdizlob. Minden ezen bajjal küzdő betegek, kiket al­kalmam volt orvosolni , térdöket kifelé fordították , s többé vagy kevesbé meghajtották ; ezen hamis helyzetben a sipcsont a czornbcsonttal egy kifelé szökellő szögletet képez, mikor is az ott helyezett iznedhátya, miként az oldalsó szálag is szükségképen kifeszítetnek 8 ez által az ízületben kifelé való íiczamodásra hajlam keletkezik. Hogy a térd czélszerü hely­zetbe hozattassék , a beteget egy vizirányos matróczra tél e-

Next

/
Oldalképek
Tartalom